Blogos tudnivalók


Blogajánlók

Kedves olvasóim!

"...Ijedten rezzentem össze, mikor egy gyorsan mozgó alak suhant el mellettem. Túl gyorsan mozgott, szemmel nem lehetett követni, de azt elsőre is ki tudtam venni, hogy nem egyedül volt. Egy nőt tartott a karjaiban. Nyomukban a vajszínű szőnyeget vérfoltok tarkították..."

Laycie Rollson egy középiskolás lány, akinek legnagyobb problémája, hogy felveszik-e az általa kiválasztott egyetemre, ahol művészetet tanulhat. A kezdetekben... Ámde mikor hazaér, ez a probléma háttérbe szorul és más veszi át a helyét. Más, ami a korábbinál sokkal jobban befolyásolja a lány életét.

A Jeges Érintés számomra nem egy megszokott vámpíros történet, ahol a lány találkozik élete szerelmével, aki történetesen éppen vámpír. Az első fejezet in medias res, a kapcsolatot magát mutatja, ami tragédiává torkollik, minek következtében a főszereplőnk New York-ba utazik. Vajon mi történhetett? Hogyan birkózik meg Laycie a történtekkel? Kövesd nyomon a most indult blogot, ha szintén rabja vagy a misztikus történeteknek.

Hoztam nektek két véleményrészletet, hogyha a fentebb leírtak még nem győztek meg:

"Bevallom, vonakodva kezdtem el olvasni az első fejezetet. Rengeteg vámpíros történetet ismerek már, eleget ahhoz, hogy nehezen hozzon bármi eredetiséget egy újabb. (...) kifejezetten tetszett, hogy nem onnan indultál ki, hogy megismeri a vámpírsrácot, beleszeret, szenvednek egy pár száz oldalon keresztül, aztán minden szép és jó, hanem pont onnan, ahol általában be szoktak fejeződni a vámpírsztorik. Emiatt ötletem sincs, hogyan folytatódik majd a történeted."
"Régen rengeteg vámpíros történetet olvastam, így mostanában nehezen veszem rá magam az ilyen típusú történetek elolvasására, de ez kicsit más volt, mint az eddigiek, ezért megtetszett."

Bár még csak egy fejezet van fent, illetve a szereplőgárda, engem mégis megfogott. Volt benne egy kissé kusza rész számomra, de maga az alapsztori nekem nagyon tetszik és a letisztult, egyszerű kinézet még bámulatosabb. Remélem meggyőztetek titeket és követitek a példámat, s ti is feliratkoztok! :)

Ölel titeket,
Agatha Hestya

Sziasztok!

Egy ajánlóval érkeztem, és el is határoztam, hogy TŐLEM lehet ilyet is rendelni, ha valaki szeretne. Fel is fog kerülni a menüpont megfelelő részébe, de most inkább a Arika Bluera térnék, a Jeges érintés írónőjére, aki második helyezést ért el egy versenyen! Gratulálok neki még egyszer, és akkor íme az ajánló:

Fülszöveg:

"Laycie Rollson élete gondtalanul telik. Utolsó évét tölti a gimiben és arról álmodozik, hogy felvegyék arra az egyetemre, amelyre vágyik, ahol végre művészetet tanulhat. Azonban a sors közbeszól, s a lány belül összeroppan. Édesapjához költözik és ahogy telik az idő, lassan felépül, új barátokra tesz szert. Csakhogy a múltja elől senki sem menekülhet el... Laycie érzései meginognak, gondosan felépített, új élete pedig kártyavárként omlik össze.
Blake Ross eltökélten próbálja visszaszerezni volt kedvese bizalmát, ám a lány képtelen a megbocsátásra. Úgy tűnik, a fiú jeges érintése örökre nyomot hagyott a lelkében...

Ha kíváncsi vagy arra, mi fog történni kettejükkel, akkor olvass bele bátran a Jeges Érintésbe!"

Idézetek:

"- Hazudtál nekem! Elrejtetted előlem az… igazi énedet. Az Istenért, Blake, vámpír vagy! - vágtam az arcába, mire jóvágású vonásai fájdalmas grimaszba torzultak. - Talán azt vártad, hogy könnyű lesz elfogadnom ezt? Hát akkor tévedtél! - halkítottam le a hangomat és egyenesen Blake sötétben tündöklő szemeibe néztem. - Egyáltalán mikor akartad ezt elmondani?
Hosszas hallgatásából megtudtam a válaszát. Ennyi nekem elég is volt ahhoz, hogy csalódjak a róla alkotott képben…
Kimondtam helyette is a szavakat.
- Soha. És azt várod, hogy fogadjam el mindezt? - ment át élesbe a hangom, mire akaratlanul is a fiút figyeltem.
- Nem várok tőled semmit."


"- Egyszer az életben mondd azt, amit érzel!
- Rendben, legyen. Megteszem. Úgy éreztem, hogy el kell jönnöm, mert lehet, hogy igazán fontos leszel nekem és ettől borzasztóan megijedtem, mert akkor meg tudsz bántani… vagy csak nem voltam kész rá, hogy ennyire függjek valakitől. Tőled, Laycie.
- Nyugodtan szólíthatsz Laycindának, már amúgy is kezdtem hozzászokni, hogy így hívsz - mondtam gondolkodás nélkül, mert annyira letaglózott Blake őszintesége, hogy el kellett egy pillanatra terelnem róla figyelmemet. De ez nem tartott sokáig, mert átlátott rajtam. Közelebb lépett hozzám, alig egy méterre tőlem megállt, gyengéden megfogta a kezemet, és egyenesen a szemembe nézett.
- Te vagy életem legnagyobb adrenalinlökete. A legnagyobb borzongás. A legvadabb utazás. Te vagy az, akire mindig vágytam, és minden, amiről azt gondoltam, hogy meg sem érdemlem. Kivételes vagy. Gyönyörű. Az enyém vagy. És szeretlek."


"- Sosem felejtem el, amit aznap este feleltél: „Ha két ember igazán fontos egymás számára, akkor a világ többi része megszűnik létezni. Ha veled vagyok, Blake, én pontosan ezt érzem.”
- Az még akkor volt. Azóta történtek olyan dolgok, amik örökre beivódtak az emlékezetembe.
- Bár visszafordíthatnám…
- Soha nem tudtak más szavai úgy ütni, mint a tieid. Hogy tudott fájni minden ékezet, minden magánhangzó, mind megütött és bántott, és mégis, úgy szerettem őket, annyira, ahogy téged…"


"- Élve van rá szükségem - szólalt meg rekedtes hangján, mire felkaptam a fejem.
- Ölj meg végre vagy én öllek meg titeket!
- Elismerést érdemel a vakmerőséged, vadász, különlegesebb vagy mint gondoltam, ezért megkegyelmezek neked - mondta, s először nem akartam felfogni a szavai értelmét. - De büntetést érdemelsz, amiért ránk támadtál - intett a fejével, mire minden sötétbe borult körülöttünk. Eljött a vég órája, vetődött fel bennem a fájdalmas gondolat. "


Bella S.

Interjúk



Kedves olvasóim!

Gondoltam, itt is megírom, hogy mennyire hálás vagyok Agatha Hestyának mind a blogajánló miatt, mind pedig, hogy érdemesnek talált az interjú készítéséhez. :) Ahogy már mondtam, ez még új volt nekem, de kellemeset csalódtam. Felszabadultnak és izgatottnak éreztem magam interjú közben, köszönöm az élményt!

A továbbiakban az interjút láthatjátok:

"Az igazi nevemet nem árulom el, szerintem a név nem fontos, nem az határoz meg bennünket. Így lettem Arika...... Tizenegy éves korom óta írok, bár akkoriban még nagyon kezdő voltam. Jelenleg tartok azon a szinten, hogy megmosolygom, amit írok, illetve némi elégedettséggel tölt el, miután újraolvasom a leírt sorokat."
Részlet, Arika Blue 'Rólam'

Az első kérdésem a történetedre vonatkozik, a Jeges Érintésre. Hogyan született meg ez a történet?

Arika Blue: Bevallom, pontosan magam sem emlékszem, hogyan kezdődött. Ez az egyik olyan történetem, amit korábban, még hónapokkal ezelőtt kezdtem el írni, azonban pár hét után megakadtam az írásában, s nem tudtam, hogyan tovább... Általában fel szoktam jegyezni magamnak, milyen ötleteim vannak egy adott történettel kapcsolatban, a Jeges Érintésnél is ez történt. Számba vettem a lehetséges folytatásokat, de sehogy sem tudtam döntést hozni, ezért tiszta lappal kezdtem, elkezdtem újraírni az egészet. Írás közben végig átlapoztam a jegyzeteimet, hogy teljesen ne térjek el az elképzeléseimtől, csupán pontosítani és jobban rendszerezni akartam a gondolataimat. Az első fejezet megírása után volt egy álmom, ami alapot adott a cselekmény és a későbbi fejezetek kitalálásához. Ritkán szoktam megálmodni egy-egy jelenetet, a Jeges Érintésnél azonban mégis így történt. Lényegében ennyi lenne.

Az első fejezetet említve, nem féltél írás közben, hogy mennyi embert fog érdekelni a sztori a továbbiakban, mivel többek között vámpírokkal is dolgozol?
Arika Blue: Írás közben nem szoktam azon gondolkodni, milyen visszhangot kelt majd az adott fejezet; olyankor belemerülök az írásba, nem gondolok másra, teljesen kizárom a külvilágot. Miután elkészült az első fejezet, valóban voltak aggályaim azzal kapcsolatban, hogy mennyire fogja megfogni az olvasókat. Próbáltam elvonatkoztatni az eddigi ismert vámpíros történetektől... Valami kevésbé hétköznapit, egyedit szerettem volna alkotni. Csak remélni tudtam, hogy a többségnek tetszeni fog.

Mennyire lesz benne jelentőségük a természet feletti/varázslényeknek?
Arika Blue: Úgy képzeltem el, hogy majd csak a tizenvalahányadik fejezetben fog ismét feltűnni a természetfelettiség... azon belül is kizárólag néhány vámpír fog előbukkanni. Gondolom, lehet sejteni, hogy a főszereplő vámpírsrác is színre lép. Onnantól lesz nagyobb jelentősége a természetfeletti lényeknek, a vámpírlét az egyik fő momentuma a történetnek. A másik Laycie lénye köré összpontosul, fény derül a különleges képességeire, amiknek szintén nagy jelentősége lesz.

Előre eltervezed a részeket vagy inkább írás közben jönnek az ötletek, kapcsolatok? Kigondoltad már, hány részesre tervezed az egész sztorit?
Arika Blue: Tulajdonképpen is-is. Természetesen vannak egyes jelenetek papírra leírva, amiket előre elterveztem, de a legtöbb írás közben formálódik kerek egésszé. Egyes részek csak úgy jönnek írás közben, mintha nem is gondolkodnék azon, mit írjak, magától mozognak az ujjaim a billentyűkön. Azt még nem tudom, hány fejezetes lesz végül (tudniillik a blogra általában a megírt fejezet felét szoktam feltenni).

Igen, ez ismerős érzés, mikor csak úgy jönnek a gondolatok és nem tudsz kiszabadulni a képzelet világából. Mennyi időt szánsz egy-egy fejezetre vagy akár az egész blogra?
Arika Blue: Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Általában nehezebben megy az írás, ha elhatározom, hogy most akkor leülök és elkezdem írni a következő fejezetet. Olyankor megy a legjobban, amikor csak úgy hirtelen felvillannak előttem a dolgok, s azonnal rohanok is a gépemhez vagy a jegyzetfüzetemhez, hogy leírjam az elképzeléseimet. :) Mint említettem a blog üdvözlésénél, korábban volt blogom, de elhanyagoltam, ezért bezárt. Ezúttal nem szeretném ugyanazt a hibát elkövetni, így annyi időt fogok mind a történetre, mind a blogra szánni, amennyi szükséges.

Nemcsak a történeten, de a kinézetén is látszik, mennyire fontos neked az írás. Saját magad készítetted a design-t?
Arika Blue: Sajnálattal kell mondanom, hogy nem saját készítésű a design - egy sablonokat tartalmazó oldalról való. Az én szerepem csupán annyi volt, hogy beillesztettem a kész kódot a Sablon fülnél, s ez lett az eredmény. Nagyon örülnék, ha én is képes lennék ilyen elképesztő designt készíteni, azonban ez nem fog menni. Próbáltam olyan designt találni, ami valamennyire kapcsolódik a történetemhez. Hosszas keresgélés eredménye a jelenlegi kinézet, itt-ott a színeknél és a linkeknél végeztem változtatásokat rajta.

Szerintem ezzel sokan így vannak. Mindenesetre nagyon jól néz ki. Az utolsó kérdésem, hogy tervezel-e a későbbiekben komolyabban foglalkozni az írással?
Arika Blue: Mint a legtöbb írópalántának - ha szabad így kifejeznem magam -, nekem is az az egyik álmom, hogy a későbbiekben, évekkel később elismert író váljon belőlem. Amennyiben úgy adódik, hogy teljesül a vágyam, másodállásban tudnám ezt elképzelni. Mindenesetre én lennék a legboldogabb, ha komolyan foglalkozhatnék az írással. :) Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy elérjem ezt!

Értem. Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre! :)
Arika Blue: Én köszönöm, hogy méltónak találtál arra, hogy interjút készíts velem! :)"

Ölel Titeket, Agatha Hestya

1. Mikor határoztad el, hogy erről fogsz írni? És mi ihletett benne?
Valójában, már évekkel ezelőtt nekiálltam a Jeges Érintés írásának, de csak öt-hat fejezet megírása után gondolkodtam el azon, hogy készítek hozzá egy blogot, ahová felteszem az írásomat. Mindig is kíváncsi voltam, mit gondolnak mások arról, amit írok, így kipróbáltam magam. Egy álom ihlette a történetet - pontosabban egy részletét -, és arra hagyatkozva kezdtem el részletességgel megtervezni az alaptörténetet, a cselekményt, a szereplőket. Mindig is vonzottak a fantasy történetek, a természetfeletti lények, így nem volt kérdés számomra, hogy nekem is kell egyet írnom. Örülök, hogy így döntöttem.

2. A családod tudja, hogy a gyermekük egy igazi kis írópalánta? Hogy viszonyulnak ehhez?
A szűk családi köröm - melybe az öcsém és a szüleim tartoznak - természetesen tud arról, hogy saját történeteket, regényeket írok. Eleinte nem avattam be őket, de némi idő elteltével úgy gondoltam, jobb, ha tudnak róla, mik a terveim a jövőben: Egyszer szeretném kiadatni valamelyik regényemet, ez az egyik legfontosabb álmom. Támogatnak engem, tudnak a blogomról is, egyszer-egyszer beleolvasnak. Nem követnek mindent nyomon, de nem is zárom ki őket ebből.

3. Ha a történetedben bárkinek a szerepébe belebújhatnál, ki lenne az? Miért?
Régebben ezen már én is gondolkodtam, és arra jutottam, hogy vagy Laycie vagy Lindy lenne az. Az utóbbit könnyebb megindokolnom, így Lindy-vel kezdeném. A lány magabiztos, népszerű, végtelenül őszinte, konkrét elképzelése van a jövőjéről, ráadásul elbűvölő kisugárzással rendelkezik. Szerintem a legtöbben olyanok akarnak lenni, mint ő… Laycie jobban hasonlít rám, legalábbis mikor visszafogottabb, zárkózottabb és nyugodtabb volt, miután sor került a tragédiára. Másrészről nem lennék a helyében, hiszen elvesztette a hozzá legközelebb álló személyt, ezt tetézte a tény, hogy a szerelme által… Ilyen szempontból nem bújnék bele a bőrébe, de sok jó dolog is történt vele. Támogató családja van, megbízható, igaz barátai. Alapvetően mindenkiben a jót látja, ahogy én is, de nálam sokkal erősebb és kitartóbb. Több érvet nem tudnék felhozni.

4. Gyakran jelentkezel versenyekre? Ha igen, általában milyen helyezéseket érsz el?
Mondhatni, igen. Többnyire attól függ, hogy szimpatikusnak találom-e az adott versenyt, a feltételeket, a nyeremények nem olyan mérvadóak. Nem tudom számon tartani az eddigi helyezéseimet, a blogomon fel van néhány tüntetve. Volt már, hogy harmadik, első vagy második lettem, de az is előfordult, hogy emléklapot kaptam, helyezést nem értem el. Szerintem attól is függ, aki értékeli és osztályozza a blogokat.

5. Melyik idézet írja le legjobban a történeted?
Mikor elolvastam a kérdést, egyből eszembe jutott egy idézet. Ez írja le a legjobban a Jeges Érintés mondanivalóját: „Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”

6. Melyik zene illik legjobban a történetedhez?
Zenét nem igazán tudnék mondani a történetemhez, még egyáltalán nem gondoltam erre, és hirtelenjében nem tudnék semmilyen megfelelő zenét mondani, bocsánat.

7. A bloggerek közül kikkel vagy igazán jóban? Eléggé támogatnak téged?
Alice-szel az utóbbi időben nagyon jóban lettem, el is indítottunk közösen egy designblogot, amit remek ötletnek tartottam. Támogatjuk egymást az írásban, nyomon követjük a másik írásait, történeteit. Ugyanilyen jóban vagyok Agathával, Szemy-vel és Ariával is. Közülük Ariát ismertem meg a legelőször, és vele már az első pillanatban megtaláltam a közös hangot. Bár van köztünk pár év korkülönbség, olyan, mintha testvérek lennénk. Őket négyüket tudnám kiemelni, de természetesen nyitott vagyok minden bloggerina felé. Más bloggerinákkal is igyekszem beszélgetni és ismertséget szerezni.

8. Szerinted mi a jó történet titka?
Úgy gondolom, hogy a legfontosabb egy történetben az alapötlet, a részletes tervezése annak, hogy fogjuk a későbbiekben felépíteni a történetet. Természetesen akkor lesz jó a történet, ha kellő energiát fektet bele az író, mindent belead, hogy megvalósítsa azt, amit elképzelt. Ne legyen sablontörténet! Az egyes karakterek háttértörténetének kialakítása is fontos. Azt szeretem a legjobban, ha olvasás közben bele tudom élni magam az adott történésekbe, a szereplők gondolatait hallom a fejemben. Nem elhanyagolható tényező a cím sem, hiszen az kelti fel elsőként mások érdeklődését, ilyen a fülszöveg/ismertető illetve a prológus is. Ezek mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy történet kitűnjön a többi közül.

9. Gondolkodtál már azon, hogy kiadasd ezt a művet a későbbiekben?
Igen, gondolkodtam róla, de jelenleg úgy vagyok vele, hogy ha befejezem a Jeges Érintést, nem fogom kiadatni. Valójában ezt a történetet az olvasóknak szántam, hogy többet tudhassak meg az egyes olvasók véleményéről, ami az írásmódomat, a fogalmazásomat és az alapötletet illeti. Remélem, érthető.

10. Mi ihletett a bloggernevedben? Mihez fűzhető?
Az Arika az igazi nevemhez hasonlít, a Blue a kék szemem angol változatából jött, továbbá ez a kedvenc színem is, így hamar megszületett az írói álnevem: Arika Blue.

+1. Ha lehetne egy kívánságod, és nem kívánhatnál örök életet, több kívánságot, akkor mi lenne az?
Ez egy remek kérdés. Megelégednék azzal, hogy boldogan éljek a szerelmemmel, legyenek gyerekeim, s valamelyik regényemet viszont láthassam nyomtatott könyv formájában. Mindennél többet jelentene ez számomra.

Bella S.

Kritikák
Fejléc: Akkor tehát kezdeném is a legelején, azaz a fejlécnél. Őszintén meg kell, hogy mondjam, nekem tetszik. A színek szépek, az összemosás szintén. Kicsit furcsán hatott nekem először - bár meg kell, hogy mondjam, fogalmam sincs, miért. Talán a közepén lévő lány képe kicsit "kiugrik" a fejléc összképéből, de lehet, hogy nekem tűnik csak így. Mindenesetre nagyon szép, és ha saját munkád, akkor még külön hatalmas gratuláció is neked!
10/9
Design: Na igen, a színek teljes mértékben passzolnak a fejléchez, ráadásul a kicsit sötétebb színvilág a történethez is illik. De volt egy dolog, ami már első ránézésre is szemet szúrt: méghozzá a jobb oldalt húzódó, üres hely. Nem tudom, ki készítette a designt, esetleg sajátod-e - de ha lehetséges, ezt a hibát igazítsd ki. A főoldal lehetne kicsit szélesebb, így a modulsáv arrébb kerülne, és nem lenne olyan feltűnő az az oldalt lévő, üres tér. A betűszínek és a -típusok teljesen rendben vannak, úgyhogy ezzel a lendülettel át is térnék a modulokra. Itt már több hibát is találtam, ami esetleg az olvasó dolgát is megnehezíti. A menü, az információk és a rövid leírás modul tökéletes helyen van legfelül - azonban a blogarchívumot én nem tenném a modulsávba. Ezzel az archívummal sosem voltam jóban, és tulajdonképpen szerintem felesleges, ha van Fejezetek menüpont (márpedig itt van), tehát a blogarchívum modult nyugodtan kitörölheted. A chat szintén egy fontos modul, így azt én rögtön az ismertető után tenném be, az alá pedig a rendszeres olvasókat - az ilyenek, mint ajánlott blogok, közvélemény-kutatás, idézet, magamról, satöbbi mehetnek lejjebb. A menüpontokért csak dicsérni tudlak - a fejezetes és a szereplős pontok is sokat segítenek a blogra látogatónak a történet olvasása során. Összességében - a modulok sorrendjén, és a fent említett, oldalsó, üres téren kívül - nincs sok gond a designnal, egy kis csiszolás és tökéletes lesz!
10/7
Történet: Szerintem remek az alapötleted. A rövid kis ismertető felkelti az olvasó érdeklődését - az első fejezet elolvasása után nem is csalódtam. Rengeteg vámpíros sztorival lehet szembefutni a neten, de a tiéd egyedinek mondható. Igaz, az első rész alapján még nem sok mindent tudok megállapítani. Egy kicsit kuszának éreztem a történéseket, és néha túl hirtelennek a váltásokat. Ezen kívül nagyon jól írsz, és már most meg merem kockáztatni, hogy nagyon sikeres lesz a történeted. Csak így tovább!
10/9
Írásmód/íráskép: Az írásképedben szinte semmi hibát nem találtam. Szépen tagolsz, a sorkizárt formáért is hatalmas dicséret. A vesszőket néha elhagyod, amikor kéne, néha pedig oda teszed, amikor nem kell. Ez ritka, tehát egyáltalán nem nagy probléma. A szóközöket és a kötőjeleket szintén helyesen használod.
Az írásmódodat csak dicsérni tudom. Hihetetlen szép mondatfordulatokat használsz, bő a szókincsed, és jól fejezed ki magad. Nagyon szépen írod le Laycie érzéseit, amitől csak még jobban életre kel a történet. Azt kell mondjam, van tehetséged a dologhoz!
10/10

A tanácsaim a következők: a designnál az említett/ajánlott változásokat szerintem mindenképp ejtsd meg! Ezen kívül csak annyit tudok mondani, hogy így tovább!
Összesen: 40/35

L. Rose




Trailer: -

Kinézet:
Az első szó, ami az eszembe jut, valahányszor megnyitom a blogodat a harmónia. Eleve oda és vissza vagyok a lila színért, különösen a blogon használt árnyalatokért, így az első benyomás nem csak kellemes volt, de le is vett a lábamról. Aztán - csak úgy, mint egy látszólag tökéletes blognál mindig - lehunytam a szemeimet, vettem egy mély levegőt, és nekikezdtem a hibák keresésének. Keveset találtam!
A fejléced/háttered vagy akármid nagyon szép, egyszerű, de nagyszerű, valamit mégsem értek - és ezt a szófordulatot nem egyszer fogod még "hallani" tőlem. Miért pont egy Eiffel-torony van a kép jobb oldalán? S miért pont Emily Rudd lett a főszereplő, amikor egy csöppet sem hasonlít a fejlécen lévő szépséghez? Először totál Karen Gillan arca ugrott be... de mindegy, ez még nem is annyira fontos, hiszen elsősorban a leírásaid alkotják a szereplőidet, a képek csupán egy pluszt adnak a történethez.
A modulsávod szép és rendezett, egyetlen oda nem illő képet sem találtam, ami belerondítana, aminek nagyon örülök, hiszen a legtöbb blogger telepakolja velük a blog oldalát. Viszont van egy lezárult közvélemény-kutatás, amit a helyedben leszednék, hiszen felesleges.
A bejegyzéseid elég egyedien vannak megszerkesztve. Ha jól sejtem, mindegyik fejezetnek külön oldalt készítesz (ezt abból gondolom, hogy nem találtam "újabb bejegyzés gombot" a részek végén), a bejegyzéseidbe pedig csupán egy apró részletet és egy képet töltesz fel, egy piciny linkkel, ami a már említett oldalhoz vezet. Elsőre úgy gondoltam: tetszik! És bár még mindig tetszetősnek találom, rájöttem, hogy nem praktikus. Minden fejezetnél vissza kellett lépnem a kezdőlapra, majd onnan megnyitni az új fejezetet. Időigényes, és kedvromboló, főleg azok számára, akik kicsit lustábbak az átlagnál.
Egyébként így a vége felé még megjegyzem, hogy a chat szélességét hozzáigazíthatnád a felette lévő szövegdobozhoz, mert ez mégiscsak szemet szúrt így többszöri átböngészésre.

Történet:
A történeted kissé összetett, és bár öt fejezet alatt a legtöbb blogban már ki szoktam bogozni a szálakat, nálad ez nem így történt. A sztori főhőse egy - látszólag - átlagos lány, aki szerelmet és bizalmat ajándékozott egy vámpír fiú számára. A kezdés izgalmasra sikeredett, ezt el kell ismernem. Az alap felállásban a lány anyját megöli annak vérszívó szerelme, aki ezt követően nekiesik Laycie-nek is... Itt kezdődik a fenn említett, valamit mégsem értek-szindrómám.
Nem értem, hogy bukkanhatott fel az apja a semmiből, amikor ő New Yorkban él egy már teljesen új családdal.
Nem értem, hogy miután a lány felkelt a kórházban, és megtudta, hogy elköltözik, miért ment el megkeresni a vámpír fiút, aki az életére tőrt.
Nem értem, a lány különös álmait - azt viszont muszáj megjegyeznem, hogy a hasonmásos rész nem csak ígéretesnek, de roppant izgalmasnak ígérkezik. A fogalmazásod pedig csak még inkább fokozta a hangulatot, a szóhasználat és a megfelelő hosszúságú és minőségű mondatok elérték, hogy átéljem a látomást. A pozitív csalódást viszont újabb ködfátyol követte, amitől az az érzésem támadt, hogy vagy kihagytam pár fejezetet - nem tettem! -, vagy teljesen idióta vagyok.
Nem értem, honnan lett varászereje a lánynak, amikor ezidáig teljesen normálisnak tűnt.
Nem értem, hogyan látja mások auráit, amikor eddig erről szó sem volt!
Nem értem, hogy kik azok a Feehan-ék, kit öltek meg és leginkább, miért nem hallottam még róluk, ha ilyen fontosak.
Nem értem, Laycie gyermekkori barátja hogyan bukkant fel a semmiből. (ezt egyébként kissé klisének érzem).
Nem értem, honnan jönnek a főhősünk világmegmentő gondolatai, amikor eddig csupán a saját életével törődött. Jó, hogy nem bújik maskarába és járja New York utcáit! Talán még Pókemberrel is összehaverkodhatna.
Azt tanácsolom, hogy próbáld meg lassan adagolni az információkat, mert bár a te fejedben biztos vagyok benne, hogy minden kerek, én többször is falakba ütköztem. Az alap igazán egyedi, a hasonmásos rész kivételes, de ez a sok kuszaság elrontja.

Szereplők:
Sok karaktered van, ami nem baj, hiszen a történeted főszereplője egy iskolás lány, így ez elengedhetetlen. A legtöbb azonban még csak most bukkant fel, és a bőséges leírás ellenére, amit a karakterek oldalra írtál, nem igazán tudnám megfogni a lényegüket. Ha nem haragszol, csak Layciet jellemezném.
Kedves, okos, fiatal és gyönyörű lány, aki nem mellesleg beleszeretett egy vámpírba. Az élete ennél fogva nem tartozik a megszokott, hétköznapi életek közé. Az első benyomásom az volt, hogy egy szende szűz, aki felfedezte a tüzet, és most azzal játszadozik - nem mellesleg meg is égeti magát, hiszen az édesanyja miatta hal meg. Na jó, talán egy kicsit durván fogalmazok, de ez az igazság.
Szóval, az utolsó részben épp ezért, nagyon meglepett. Nem azt mondom, hogy kifordult önmagából, mert még mindig túl aranyosnak tartom, de ez a "kukkantsunk bele a teremben lévő diákok aurájába" és a "nem hagyhatom, hogy bármi rosszat tegyen ez a némber, akiből csak úgy sugárzik a negativitás"... nem illett bele a róla kialakított képembe.
Egyszerre tartom kidolgozott és összecsapott karakternek - nem tudtam, hogy ilyen létezhet egyáltalán. Kicsit dolgozz rajta, vagy ha mégis meghagyod ilyen random személyiségnek, az sem baj. Én csak leírom az észrevételeimet, nem parancsokat osztogatok.

Helyesírás:
Alapjában véve - hála az égnek! - ismered a magyar helyesírás szabályait, ráadásul alkalmazod is őket. Kevés, felületes hibát találtam, ezeket pedig, mint mindenki másnál, nálad is csoportokra szedtem.

ELÜTÉSEK
"- Szia, harmadikas vagy te is, igaz? Az új lány?" Itt nincs mit ragozni, csupán a figyelmetlenség, esetleges kialvatlanság bűne. Egy egyszerű átolvasással orvosolható. - Szia, harmadikos vagy te is, ige? Az új lány?

JELEN ÉS MÚLT
Ez már egy fokkan nagyobb és szembetűnőbb hiba, de ez mindenkivel előfordul, aki valaha írásra vetemedik. Jelenbe múltat, múltba jelent keverünk... mindannyian.
"Mikor felfogtam, hogy ki áll velem szemben anyám testével a kezében - ereimben meghűlt a vér, és lábaim kis híján összecsuklottak. Nem akartam hinni annak, amit a szemeimmel látok."
Mivel leginkább múlt időben írsz, ennek tükrében javítok bele: Mikor felfogtam, hogy ki állt velem szemben anyám testével a kezében - az ereimben meghűlt a vér, és a lábaim kis híján összecsuklottak. Nem akartam hinni annak, amit a szemeimmel láttam.
Észrevehetted, hogy két helyen hozzátettem egy-egy névelőt. Tudom, hogy szeretnél költőien fogalmazni, de a névelők a barátaink. Megkönnyítik az olvasást.

SZÓISMÉTLÉS
"... hangja könyörgővé vált hirtelen. Vonásai szinte ellágyultak és hirtelen mintha a nő is hasonlóan viselkedett volna." Itt sem tudok, mit magyarázni. A hiba szemmel látható. ... hangja egyik pillanatról a másikra könyörgővé vált. Vonásai szinte teljesen ellágyultak, és hirtelen mintha a nő is hasonlóan viselkedett volna.

KÜLÖNÖS SZÓ SORREND
"Elkeseredetten kutattam utánuk, a szólongató hangokról továbbra sem tudomást véve, de mindenhol a sötétség bástyáiba ütköztem." Bár a magyar nyelv kötetlen sorrendű, így egy mondatot többféleképpen is meg lehet fogalmazni, ez nem is kimondott hiba, inkább csak egy figyelemfelhívás, amivel az olvasóidnak szeretnék segíteni. Vannak olyan mondataid, amik kissé furák, ezzel azonban akadozottá változtatják az olvasást. Nézd meg, így mennyivel könnyebb: Elkeseredetten kutattam utánuk, tudomást sem véve az engem szólongató hangokról, de mindenhol a sötétség bástyáiba ütköztem.

Összességében:
10/7 - a történet alapja kimondottan jó, a design ámulatba ejtő, a kivitelezés viszont túl kusza, amire nem árt odafigyelni, ugyanis nincs rá garancia, hogy az olvasóidnak is minden olyan tiszta, mint neked. Sok sikert a blogoláshoz!

Millio puszi Xx
szerecsendio




Design: Mondhatni tökéletes. Aprólékosan kidolgozott, igazán precíz munka. Gratulálok a készítőjének, hiszen gyönyörű lett. Ez sokat dob a nézettségen is, hiszen egy szép külsejű honlapon mindenki ott ragad pár percre. Talán annyi a "hiba", hogy a fejléc szélét bele lehetett volna mosni a háttérbe, így lenne teljes az összhatás - de ez nem von le a szépségéből.
A modulok sorrendjébe bele tudnék kötni. Az ismertetőt feljebb raknám, a chatet viszont lejjebb, az nem annyira "alapmodul". Ettől függetlenül minden rendben van.

Történet: Amikor belekezdtem az olvasásba, elkapott a Twilight-feeling. De kiemelném, hogy csak akkor, amikor belekezdtem. Utána annyira elkeveredett a történet nekem a fantasy-s irányba, hogy megkönnyebbülten borultam le a monitor elé. Egyediség. Ez benne van a történetedben, gördülékenyen haladsz, bár néha kicsit hirtelenek a történések, a cselekmények. Ez viszont kijavítható hiba, mert amúgy a sztorit szépen vezeted, szerintem, ha kiadnák könyvben, sikeres lenne! Csak így tovább!
Fogalmazás/Helyesírás: A fogalmazásodba nem tudnék belekötni, bő a szókincsed, és jól is használod azt! A helyesírásodban sem találtam hibát, szép az írásképed, gratulálok!

Összefoglalva:
Modulok sorrendje
Kerüld a hirtelen váltásokat
feliratkoztam...:)

Sok puszi, további jó blogolást:
Sky Agnessa



Design:
Kicsit elszomorodtam akkor, amikor megláttam, hogy a fejlécet egy az egyben beraktad úgy, hogy nem te készítetted. Ilyenkor érdemes rendelni egy hasonlót. Gondolom pont a történethez illett, de mégis, jó lenne lecserélni. Elméletben túl széles a blog, vagy tényleg így csinálták meg a fejlécet, de nagyon csúnya a feketét és a lilát elválasztó vonal. Ezt orvosolni kellene, engem személy szerint kifejezetten zavar.
Hiba, hogy az Eiffel-torony van a leányzó mellett, aki mellesleg nem is hasonlít a főszereplőre (Emily Rudd [?]) az Empire State Building vagy a Szabadság szobor helyett, hisz a történetben New York-ot említetted helyszínként. (Ilyenkor lép érvénybe a fent említett ötletem, hogy rendelj valakitől új fejlécet.)
A moduljaid majdnem rendben vannak, azonban a chat szélességét igazán megnövelhetnéd az Ismertető szélességére! Kedvenc könyveim... Ezt miért nem a Rólam oldalra rakod ki? A TE szeretett olvasmányaid, értelemszerű, hogy a RÓLAD szóló részbe rakod. A Menü részben csak a sorrenddel van problémám: A Blogos tudnivalók rész mehetne lejjebb, a Karakterek alá, ugyanis az előbb említett oldal nem olyan fontos, mint az utóbbi.

Összességében ajánlatos új fejlécet csináltatni, illetve a modulokban lévő hibákat kijavítani.
10/7

Bejegyzések - Történet - Írásmód:
Kezdeném a Történeti betekintéssel. Az első mondatod jó kezdésnek bizonyult. Aztán megkavarodtam. "Minden történik úgy, ahogy történnie kellett..." - "Minden úgy történik, ahogy történnie kellett..." - Szerintem ez így helyes, a te megoldásod magyartalan, legalábbis én úgy gondolom.
Ugrálsz jelen és múlt között. Nagyon fontos, hogy egy időben legyenek az események, mert zavaró, ha folyton váltogatod. "Boldognak kell lenned, hogy akarj élni - és szomorúnak kell lenned, hogy tudj örülni." - szerintem ez is magyartalan. "Boldognak kell lenned, hogy élni akarj - és szomorúnak kell lenned, hogy örülni tudj." - Az első részét [akarj élni - élni akarj] ki kell javítani, a másikat nem olyan fontos, mindkét formában lehet használni.
Fejezetek: Belecsöppentem egy vámpírtörténetbe. Egészen élvezhető részeket alkottál, azonban vannak hibák. Tudjuk, hogy Vámpírunk, azaz Blake, kinyírta Laycie anyukáját, a lányt majdnem megölte. Hopp. Miért nem halt meg? Ki az a titokzatos idegen? Azonnal két megválaszolatlan kérdésre tettem szert, amelyeket elraktároztam az agyam egyik fiókjában. Egy látomásba és/vagy álomba csöppenünk. Anyuci, majd Blakeuci (bocsánat, én mindenkit becézni szoktam) jelenik meg, aztán forróság, majd vakító fehérség, sikítás és kórház. Meg egy apa. De ő hogy került oda? Mert az lejött, hogy a szülők elváltak, csak éppen nem tudom, hogyan bukkant fel.
Nagyon nehéz a halálról írni. Ha valakinek még nem hunyt el közeli rokona, az nem tudhatja mekkora bánat nehezedik olyankor az ember szívére, sőt, akár depresszióba is zuhanhat az illető. Túlságosan felpörgeted az eseményeket. Egyszer még sír a lány, aztán már eltökélten masírozik Blake házához. A pasi az előbb könyörgött, aztán őt is leszúrták. Kicsit gyors két fejezet alatt, nem gondolod? A harmadik fejezet után kicsit lankadt az érdeklődésem. Tény, hogy nem sablon, de nem is egyedi. Mármint, az alapsztori az, hogy egy csajszinak van egy másik, elzárt belső énje, emellett vámpírokkal "haverkodik". Olvastam már ilyen sztorit, és most nem az Alkonyatra gondolok, hanem blogokra.

Összességében jól vezeted a történetet, vessző hibák néha előfordulnak, illetve egy-két tévesztés (olyan aprók, hogyha nem futom át többször a fejezeteket, akkor észre sem veszem őket). Ó, és nagyon figyelj a múlt-jelen ugrálásra, mert bár a fejezetekben nem mindig tapasztalom, de érdemes újra és újra átfutni a szöveget megosztás előtt.
10/8

Összesen: 20/15 (szép eredmény, csak így tovább!)
Remélem kritikámmal nem bántottalak meg, csak a jó szándék vezérelt!

Lexie

Kinézet:
Nos, mint feltüntetted, a design nem saját, annyira nem fogok kötözködni, hisz a.) nem a kinézet a fontos egy történet szempontjából b.) az alkotó nem fog rögtön változtatni.
Elrendezés szempontjából: az Ismertetőt tenném legfelülre, aztán az Információkat, a Közleményt, majd a Chatet, a Menüt, végül pedig a Feliratkozókat. A többi meg, ahogy eddig volt, utána sorrendbe.
A fejléc már elsőre elnyerte a tetszésemet, igaz, nem annyira tükrözi, hogy egy vámpíros, fantasy bloggal van dolgunk, de attól még nagyon is hívogató. Talán a bal oldal egy icipicit üresnek hat, a másik felével ellentétben, de ez legyen a legkisebb gond. A felirat valószínűleg a cím [ugye?], sajnos ilyen nyelven nem beszélek - nagyon ötletes.
A háttér szépsége abban rejlik, hogy fokozatosan mennek át a színek, és nincsen túlcsicsázva. Ez a lilás-szürkés kombináció nagyszerű megoldás! A betűid is megfelelő méretűek, rendesen lehet olvasni, és nem megy ki az ember szeme.
Talán a szereplőkről nem adnék meg ennyi mindent, hisz az írás lényege, hogy legyen benne leírás, karakterfejlődés, fokozatosság. Nem kell már rögtön fél történetet leírni külön :).
10/8

Történet:
Féltem, hogy ez a történet is valami fanfic beütésű sablon lesz, de megleptél. Nem rögtön úgy indul, hogy "jajjci a pasim vámpír, milyen bonyolult ez a kettős élet". Örülök, hogy nem agyonhasznált, elcsépelt neveket használsz [bár nem értem, hogy annyi "ismeretlen" vezetéknév mellett miért kell használni a Live-et?].
Nem csak párbeszéd, hanem leírás is található benne. Látni lehet, hogy foglalkozol a részekkel, nem utólag gyorsan beleírsz pár sort. A történet nincs összecsapva, nem ugrálsz a jelenek között, szépen ki van dolgozva.
Egyet nem értek [lehet csak túl későn van már nekem], Laycie-nek, hogy lehet Jamie a bátyja, ha a szülei kiskorában (?) váltak el. Nem öccsének kellene lennie?
Faye Tonkin, hmm? Csak nem TSC-t néztél?
Picit nekem fura, hogy a féltesója rögtön elhiszi az aurás dolgokat, de pár sorral több vagy kevesebb, és ugyanaz lenne a jelenet vége. Oké, most már kettőt nem értek: a történet legelején az egyetemi felvételis levelet várja, a 6. F-ben pedig még csak harmadikas. Akkor, most hogy is van ez?
Nem tudok mást mondani, azt hiszem mindent leírtam, amit szerettem volna. Tudom, hogy nem kell bele, de valamiért kicsit hiányolom belőle a zene jelenlétét. Senki nem hallgat zenét, nincs benne egy szám se megemlítve [nem kötelező, csak mondtam].
10/8.5

Helyesírás:
Hibákat nagyon nem találtam, talán annyi lenne, hogy figyelj a vesszőkre, de ez általános hiba, nálad viszont még ez is nagyon ritkán fordul elő. "Faye ideadta a jegyzeteit" szerintem az "odaadta"-'val kell írni [5. F.]
"- lementünk a nappaliba." Itt jobban jönne ki "mentünk le a nappaliba" [6. F.]
10/9


Összesen: 30/25.5

Összességében egy napszerű történet. Nem sablon, rendesen ki van dolgozva, és követhető, a műfajhoz viszonyítva reális történet. Nincs bevezetője, ahogy egy rendes történetnek kell lenni, úgy indul. Nincs semmi "Szia, XY vagyok, itt lakom, etc" dolog. [Rengetegen itt hibáznak, egyébként]. Aranyos a felépítése, nincs benne untató, véget nem érő leírás, és követhetetlen párbeszéd sem. Aki végre egy normális vámpíros-fantasy-t szeretne olvasni, az nyugodtan kattinthat rá!

Miss D.

Kinézet: Még mielőtt szólnék bármit is a designról magáról, le kell tisztáznom, hogy nem vagyok rajongója a HTML/CCS designok nagy részének azért, mert túlságosan is komplikáltak és csicsásak, valamint tele vannak zsúfolva. Szerencsére azonban itt nem ez a helyzet, itt érezni, hogy a design nem csak "reklámként" van kitéve, hogy tudják, hogy ez egy jó blog, hanem illik is a történethez ezzel a se nem sötét, se nem világos színnel.
Kezdem a fejléccel. Nekem tetszik, igazság szerint semmi bajom nincs vele, nincs telezsúfolva mindennel, mégis szép, de akad egy dolog, ami icipicit zavar, az pedig az, hogy miért színes az a lépcső, vagy az ahhoz hasonlító valami. Én azt is átszíneztem volna egy kicsit, csak azért, mert ez így egy kicsit zavaros és ugye a tökéletességben ez az egy hiba vonzza a szemet, mint egy mágnes.
A design többi részével már egyáltalán nincs bajom, harmóniában van minden, a betűtípusoktól kezdve az oldal modulok elrendezéséig nekem minden rendben van, szóval kap tőlem a design egy ötöst.
5/5

Történet: Nos, be kell, hogy valljam, mivel vámpíros történet, nem igazán hittem volna, hogy ennyire jó lesz, de már az első fejezetnél képes voltál elvarázsolni, behúzni az egészbe és én ettől gondolkodóba estem, hogy miért van neked csak ennyi feliratkozód. Kezdem azzal, hogy imádom, ahogyan itt egy vámpír... vámpír (elnézést, de ezt nem tudom máshogyan megfogalmazni). Itt arra akarok kilyukadni, hogy eddig egy blogot sem igazán olvastam, ahol úgy lehet megölni egy vámpírt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: egy karóval a szívbe, de itt ez történik és áldalak érte, de komolyan, god bless you for this.
A szókincsed nagyon bő és gyönyörűen fogalmazol, egyszerűen fantasztikus az egész, nem tudok felállni a géptől, mert többet és többet akarok belőle. Azt már meg sem említem, mekkora nagy öröm, hogy a fejezetek hosszúak, így nem ér véget annyira gyorsan ez a csoda.
De akkor most rá is térnék rendesen a történetre is. Nem kell sokat várni ahhoz, hogy beinduljanak az események, amolyan in medias res módon hamar történnek a dolgok már a kezdetnél és ez ennél a történetnél nagyon jól áll, ráadásul én nagy imádója vagyok a "csapjunk bele" kezdetű, szóval már az első perctől fogva szimpatizáltam magával a történettel.
Laycie képében egy olyan karaktert alkottál meg, aki szeretni való és mégis erős, már amennyire könnyen lehet azonosulni vele, ez pedig jelentősen megnöveli az olvasás élvezetét. Nem kell megmagyarázni, hogy mit miért csinál, hanem jól tudjuk, miért tesz bizonyos dolgokat, átérezzük a fájdalmát, a bizalmatlanságát és a többi érzelmét is. Sok mellékszereplő van, de te mégis képes voltál mindegyiket rendesen kiírni/jellemezni és ez nagyon nehéz, de neked mégis sikerült.
A történet kellemesen van adagolva, mindig történik valami, így a fejezetek nem lesznek laposak, ugyanakkor semmi sincs elsietve, hagyod, hogy szépen kibontakozzon minden, mint egy virágnál. Helyesírási hibát nem igen találtam, csak egy-két betűelírást, de efelett szemet hunyok, mert a blog egyszerűen fantasztikus, egy igazi ékkő a többi között, szóval csak így tovább.
5/5

Eredetiség: Nos, itt sincsenek igazán nagy bibik, ugyanis a történet eredeti, de sajnos vannak dolgok, amik a mostani blogger világban már nagyon gyakran előfordulnak és bizony ide sorolandó a valamelyik szülő halála/főszereplő szerelmének halála is.
A vámpírság is elég gyakori elem, de szerencsére már kihalóban kezd lenni, így aki ilyen történetet ír, több teret kaphat majd. A főszereplő, mint Emily Rudd sem nagyon eredeti, én sokkal szívesebben látnám a fejlécen szereplő lányt főszereplőként, egyszerűen számomra ő jobban illik Laycie karakteréhez. Egyéb klisés dolog nincsen, a blog nagy része - mindenki örömére - inkább az eredetiség felé hajlik, mint a közhely felé. 3,5/5

Összesen: 13,5/15 pont
Sok sikert a bloghoz!
Ziio Valkyrie

Kinézet:
Fejléc: Nem mondanám, hogy teljesen el vagyok varázsolódva. Az alap nagyon szép, meg amúgy nagyon rendben van ez a lilás szín, de a lány valahogy nem passzol. Szerény személyem szerint túlságosan elüt az amúgy mindenhol jelenlévő levendulaszíntől. De amúgy lehet, hogy ez csak az én heppem. Ja, még valami. Mi van a címmel? Az oldalon sehol nincs feltüntetve, és ez akár zavaró is lehet (nekem az volt). Amúgy szép. 5/3,5
Design: Ugyan olvastam, hogy nem te csináltad, azért mégis csak véleményezném. Alapvetően szép. Nincs túlcsicsázva, de nem unalmas. A lengyel lányok többsége amúgy is jó munkát végez, szóval nehéz melléfogni ilyen téren. A történeteddel is összhangban van, azonban mégis találtam némi kivetnivalót: sürgősen hanyagold ezt a betűtípust, ugyanis nincs benne "ő" betű, ami módfelett idegesítő tud lenni. Nekem legalább is igen. Talpas betűt javasolnék mindenképpen, mert az könnyebbít az olvasáson.
5/4,5

Történet:
Húha! Erről elég nehéz lesz úgy beszélni, hogy ne spoilerezzek. Azért megpróbálom. Maga a történet nem mondható sablonnak, mert bár természetfeletti dolgokkal van tele a padlás is, ez annyira nem tipikus, és a szereplők is érdekesek: Blake felettébb kíváncsivá tett, azonban Laycie-t nem kedvelem, de ez még változhat, mindegy is.
Furának találtam, hogy a gondolatok csak úgy röpködnek, és néhány reagálást sem találok logikusnak, amiből egyet felemlegetek, szóval bocsi, de mégis csak lesz egy kis poén-lelövés: Rögtön az első részben, amikor Blake megöli az édesanyját. Egy épeszű ember azért nem azt reagálná le először, hogy bár gyűlöli a fent említett fiút, mégis szereti. Én biztosan bömbölve, az életemmel sem törődve omlanék anyám holtteste mellé.
Amit tanácsolnék: írj jobb ismertetőt! Nem biztos, hogy csak a blogodra tévedve beleolvastam volna a történetbe, mert így csak egy újabb vámpíros blognak tűnik, pedig több van mögötte.
10/8

Helyesírás:
Nem igazán találtam hibát.
5/5

Összességében:
Ügyes, igényes munka. Egy kicsit reálisabban kéne átadnod az érzelmeket, egyébként minden jó és élvezhető azok számára, akik örömet lelnek természetfeletti blogok olvasásában.
25/21

Paige Minoette

Történet: Kezdeném rögtön az alappal, ami a fülszöveget - a te esetedben az ismertetőt - takarja. Az eleje totálisan úgy kezdődik, mint minden második blognál: átlagos, gondtalan élet, aztán hirtelen változás. Rögtön arra asszociálunk tehát, hogy egy sablonos bloggal van dolgunk. Ezt tehát, amennyiben időd engedi, szerintem célszerűbb lenne átdolgozni kicsit, hogy jobban felkeltse a figyelmet, megragadja az érdeklődést. Nagyjából a felétől éreztem azt, hogy na, igen, itt már kezd határozottan jobban tetszeni a rövid tartalom, elvégre ez már inkább mondható egyedibbnek, mint az első része. A vége pedig kifejezetten kíváncsiság keltőre sikeredett, aminek örültem. Ezek szerint akkor csak nem jutott eszedbe másik, fantáziadúsabb kezdés? Nem tudom, de nem is baj, mert ha picit átjavítod, vagy rendelsz valakitől - mert manapság már ilyet is lehet -, akkor talán pozitív irányban változtatna az első benyomáson mások szemében.
A történeti betekintést elolvasva kellemeset csalódtam: gyakorlatilag nem mond el semmi infót a sztoriról, mégis olyan, mintha sok mindent megtudnánk. Jó a megfogalmazása is, csak úgy olvastatják magukat a sorok. Ez garantáltan felkelti az olvasók érdeklődését, hogy aztán megtekintsék a további fejezeteket.
Az első néhány fejezet hordozott magában pozitívumot és negatívumot is: meg kell említenem, tetszett, hogy ott kezdődik a blogod története, ahol általában más sztorik véget érnek. Nagy események és izgalmak közé csöppen az olvasó, ami egyértelműen arra készteti, hogy többet akarjon megtudni az eddigi eseményekről, a múltban történtekről - ehhez ügyes megoldás volt az "in medias res". azaz a dolgok közepébe vágás. Negatívumként pedig azt tudnám felhozni, hogy kicsit zavartra sikeredett a megírása, ugyanis pontosan nem lehetett tudni, Laycie mikor álmodik, vagy éppen mikor van ébren. Picit úgy érzem, az eleje össze lett csapva, mert gyakorlatilag nehezen, többszöri átolvasás után lehet csak megérteni, mire akartál utalni nekünk a szövegben. Néhány irreális dolgot is véltem benne felfedezni,például azt, hogy a lány mennyire nyíltan vallja be az új bátyjának a titkos képességét - akármennyire is családtag, egy napi ismertség után én azért nem közölném vele a legféltettebb titkaimat. Ettől eltekintve a történeted érdekesnek ígérkezett, így nem haboztam, ami a tovább olvasását illeti.
Nagyjából a nyolcadik fejezet környékén éreztem azt az izgalmasabb fordulatot, ami jobban lekötött az olvasásban: amikor felbukkan Avan a láthatáron, szinte várható volt, hogy vele együtt néhány bonyodalom is feltűnik a színen. A fiú viselkedését először nem tudtam hová tenni: egyszer kedves, aztán hideg és elutasító. Végül is elkezdenek együtt tanulni a könyvtárban, majd megbeszélik, hogy másnap Laycie megy át hozzá, s ott folytatják majd. Itt került képbe az egykori konfliktus Jamie és Avan között: egykor ugyanazt a lány szerették, de ő Avant választotta, ám egy súlyos baleset következtében kómába kerül, és amikor felébred, már nem emlékszik rá, csak Jamie-re. Ez a sztori egy ütős mellékszál volt a történetben, ügyesen belefontad, de közben nem terelted el a figyelmünket a fő cselekményszálról sem, Laycie múltjáról, életéről. Az álmai, látomásai továbbra is előjönnek, s újabban furcsa dolgokat is lát - például egyik este az ablaka előtt megjelenik valaki, majd hirtelen el is tűnik, miközben Dylan egyébként bent van nála (az éjszaka közepén?). Ezt újfent irreálisnak tartottam, elvégre, hogyan jutott be és mit akart ott pontosan? Ez mg annyira nem is lenne furcsa, de utána szóba sem hozod az aznap este megtörténteket, így gyakorlatilag lényegtelen lett volna beleírnod ezt a kis incidenst.
Ezt követően picit felgyorsulnak az események: Raven, a meglehetősen unszimpatikus lány összejön Jamie-vel, Avan és Lacyie nagyon jó barátokká válnak, a két fiú közötti konfliktus véget ér, amikor kibékülnek egymással, s mindeközben új fiú tűnik fel a suliban, aki kísértetiesen emlékeztet Blake-re. Mint később kiderül, ő az, csak némileg megváltozott. Oké, értem, hogy más lett mondjuk a haja, vagy nőtt pár centit, izmosodott, de tíz hónap alatt hogy a fenébe éri el azt, hogy az arcvonásai is teljesen megváltozzanak? Remélhetőleg erre választ kapunk a későbbiekben, ahogyan arra is, hogyan élte túl azt, hogy korábban karót döfött belé valaki, és láthatóan haldoklott? Mindegy, abban bízom, idővel erre is fény derül, és kicsit felgyorsulnak az események, elvégre már a huszadik fejezetnél járunk, ami az olvasást illeti. Ezután kicsit több szerepet kap Blake is, aki próbálja visszaszerezni mindennél és mindenkinél jobban imádott Laycie-ét, ám a lány akármennyire is vonzódik még hozzá, nem tudja megbocsátani, hogy anno megölte az anyját - hozzáteszem, teljesen jogos, hogy ez a véleménye. Blake viszont nem adja fel, és próbál minden erejével azon lenni, hogy elnyerje a lány bizalmát... újra.

Összességében tehát: rengeteg az elvarratlan szál, a kérdés, ami azért jó, mert az olvasóidat maradásra csábítod, kihasználva ezzel a történeted iránti kíváncsiságukat. Bár néha felbukkan egy-két irreális és a történet szempontjából lényegtelen esemény benne, de ezektől eltekintve egy érdekes sztorit sikerült összehoznod, ami nem az a tipikus "majdnem mindenki vámpír és gyilkolgat" meseszerűség, hanem annál kevésbé egyértelműbb, és a történések is lassabban haladnak.
4/5

Szereplők: Mielőtt bárkit is jellemeznék, hadd jegyezzem meg, a karaktereknél a külső kidolgozására nagyon sok hangsúlyt fektetsz, ami szerintem egy jó dolog, mert minél többet olvasunk róluk, annál inkább el tudjuk különíteni őket a többiektől.
A főszereplő lány, Laycie egy szimpatikus karakter. Tipikusan olyan, akinek a helyébe könnyen bele tudjuk magunkat képzelni. Jellemvonásait tekintve mindig igyekszik magabiztosnak, határozottnak tűnni, ám legbelül néha összezavarodott, olykor bizonytalan, így nem árt neki, ha a barátai/családja segítségét kéri valamiben. Amennyit leszűrhetünk róla a történet során: okos, intelligens, karakán, minden helyzetből kivágja magát és talál kiutat, és talpraesett, elvégre akármennyire szereti még az ex barátját, képes az eszével gondolkodni a szíve helyett. Nekem már első olvasásra elnyerte a tetszésemet. Szerintem az egyik legkidolgozottabb karakter, akinek ismerjük a múltját is, élete régebbi szakaszait, ami nagyon fontos szempont egy főszereplőnél.
A volt barátja, Blake az, akiről már kevesebbet tudunk az életét figyelembe véve: nem tudjuk, hogyan lett vámpír, nem ismerjük a családi hátterét, a régi életét. Ellenben külsőleg és személyiségileg szépen kidolgozott ő is: egy tipikus, vérszomjas vámpír az egyik énje, aki könyörtelen, állandóan éhes, külső szemmel ijesztő és veszedelmes. Másrészről viszont, tud nagyon gyengéd, kedves, szenvedélyes és odaadó lenni, így egy szóval jellemezve: kiszámíthatatlan. Nem tudni, mitől függ a viselkedése, de annyi bizonyos, bármennyi rosszat is tett korábban, tiszta szívvel szereti egykori barátnőjét. Nekem teljesen semleges karakter, s talán azért nem tudok bővebben dönteni róla, mert nem áll elegendő információ a birtokomban vele kapcsolatban - így remélem most, hogy felbukkant, többet fogunk megtudni róla.
Avan, Laycie szomszédja is kicsit kiismerhetetlen figura: az elején, amikor feltűnt a történetben, elsőre kedvesnek tűnt, segítőkésznek, de voltak hidegebb pillanatai is, ahol elkomolyodott, kevés érdeklődést mutatott a külvilág felé. Ezeket a hangulatváltozásokat nem tudtam hova tenni, ám elégedetten konstáltam, hogy hónapokkal később mennyire jó barátok lettek a lánnyal, s ekkorra már az ő személyisége is idealizálódott kicsit.
Jamie, a lány bátyja valamiért annyira nem szimpatikus karakter nekem. Ennek több oka is lehet: a múltban történt konfliktusuk Avannal, a sokszor furcsa, kérdőre vonó viselkedése, vagy az, hogy jelen pillanatban Ravennel, a negatív aurájú lánnyal van együtt. Bár látszik, hogy igazán törődik Laycie-vel és húgaként szereti őt, ez pozitívumként írható fel a számlájára. Remélem, a későbbiekben lesz alkalmunk jobban megismernünk őt, elvégre egy olyan szereplő, aki közel áll Laycie-hez.
Dylan az a karakter, akinek a kiléte kicsit homályos előttem. Tisztában vagyok vele, hogy a főszereplőnk legjobb barátja volt kisebb korában, és hogy a kapcsolatuk most sem romlott meg, de a viselkedése néha akkor is furcsa számomra. Ráadásul ahhoz képest, hogy Laycie elméletileg nagyon szerette egykor és bízott benne, s feltehetően ez most sem változott, nagyon kevés az a pillanat ami a kettejük összefonódott cselekményszáláról szól. Úgy értem, legjobb barátok, mégis alig vannak együtt, alig beszélnek egymással, legalábbis nekem nagyon ez jött le olvasás közben. Alapjába véve azonban egy szerethető figurának tűnik, s bízom benne, hogy a későbbiekben jobban megismerteted velünk őt, hogy el tudjuk fogadni.
A többiekről konkrétabb véleményt nem akarnék megfogalmazni, elvégre sokkal kevesebb szerep jut nekik, mint a fent kifejtett karaktereknek. Raven csak úgy van, körüllengi őt a gonosz aura, de erre eddig semmilyen bizonyítékot nem találtunk. Faye és Lindy nagyon jó barátnők, imádni való karakterük van. Mindig Lacyie mellett állnak és segítik őt, ami meglehetősen szimpatikussá varázsolja őket. Sabrina rögtön befogadta a mostohalányát, kedvesen bánik vele, így ő is egy pozitív karakter a szememben. Laycie apja néha nagyon furcsa, nem tudom eldönteni, átlátja-e a lánya viselkedését, vagy csak szimplán gyanakvó természetű.

Összességében csak ismételni tudom magamat: a karaktereid némelyike jól kidolgozott - külsőleg főleg -, de néhányat jobban ismertethetnél, ami a múltat, a családi hátteret és a személyiséget illeti.
4/5

Fogalmazás, stílus: Először is, szeretném leszögezni, hogy szépen írsz. A szókincsed meglehetősen gazdag az alapján, amit érzékeltem, a megfogalmazásoddal sincsen semmi probléma. Szépen vezeted át az egyik cselekményt a másikra, ami nagyon ritka manapság, így megdicsérlek érte. Ami még különösen tetszik, ahogyan Laycie érzéseit írod le: mindig élethű, nem sieted el, szinte előttünk van a kép a szituációról, amiben a lány éppen van. Az írásképed pontos, precíz és alapos.
A párbeszédeid többnyire szabályosak, a leírásaiddal sincsen gond: szép, aprólékos, ügyesen helyezed bele a környezetbe a szereplőket, s írod le őket magukat is, hogy el tudjuk képzelni a kinézetüket. Bár múlt időben írsz alapjába véve, néhány pillanatban ez zavaró lehet számodra, mert egy-két alkalommal összevegyítődik a jelennel is a leírásod, ami egyébként nem szembetűnő probléma, de gondoltam, szólok miatta.
Nagyobb helyesírási hibákkal alapvetően nem találkoztam, bár egy-két szóismétlésbe néha belefutok, ami gyakori hiba az íróknál, de például a szinonima szótár használatával, vagy többszöri átolvasással ez könnyen kiküszöbölhető. Az apró vesszők hibák még azok, amiket ki tudnék emelni, de alapvetően ügyesen írsz, igyekszel mindig izgalmas fordulatokkal tarkítani a történetet.
4/5

Összesen: 12/15
Nagyon sok sikert kívánok Neked a továbbiakban is:
M. Gin



FEJLÉC

Mivel egy letöltött sablon fejlécéről beszélünk, eleve rosszat nem mondhatok, hiszen mindannyian tudhatjuk, hogy ezek a fajta fejlécek elkápráztatóak. Nincs ez másképp a te fejlécednél sem. Gyönyörű az alap, a színek illenek egymáshoz. Ez a felhős megoldás is tetszik benne, valamint a karakterek elhelyezése jobb nem is lehetne. Szépen ki lettek vágva, nincsenek oda nem illő krikszkrakszok, amik túlzsúfolttá tennék. A betűtípus és szín is nagyon jól mutat rajta, de ez a te történeted, Arika. Örülnék, ha legalább a cím helyes lenne. Emiatt le kell vonnom egy fél pontot. Meg még egy egészet, de csak azért, mert ez az eljárás: DA sablonoknál mínusz egy pont a nem saját munkáért. Bocsi.
10/8,5

DESIGN

Bár ez is a letöltött sablon, ebben azért látszik, hogy bőven volt munkád. A színek nyilván passzolnak, de én inkább a te munkádra térnék át. A menü nagyon jól mutat a fejlécednél, egyből arra hívja az olvasó tekintetét. A moduloknak választott szövegdobozok gyönyörűek, és szinte mindegyiknél van egy gif Laycieről. Bár a betűtípus egészen kicsi, és bár én látom, egy szemüveges olvasó, nem biztos, hogy el tudja olvasni például a fülszöveged. A bejegyzésekhez tartozó gifek nagyon tetszenek az idézetekkel együtt, és azért külön dicséret jár, hogy a gif után sort törsz. :)
A lopásgátló. Jó kis találmány a lopósok ellen, de nem igazán segít. Igaz, hogy nem tud kijelölni az egyén, és másolni sem, de én például néhány kattintással el tudnám érni, hogy az egész blogod sablonja, a bejegyzéseiddel és minden munkáddal együtt nálam landoljon. Nem, mintha szándékomban állna megtenni, csak azt akarom mondani, hogy aki nagyon akarja, úgyis elviszi. Persze így valamennyiben megnehezíted a dolgát, de felesleges. Én még nem hallottam olyanról, hogy valaki egy teljes bejegyzést ellopott. És, ha történet kritikát rendelsz, akkor a kritikaíró feladata nehéz, mivel nem tud kivenni hibás részeket. Ezen kívül nem találok hibát, minden nagyon egyedi, és gyönyörű, a modulok pedig fantasztikusak. A sablon miatt azonban itt is köteles vagyok levonni egy pontot. :(
10/9

Összesen: 20/17,5

Kritikám nem bántó, csupán építő jellegű! Semmilyen bántó szándékkal nem rendelkezik!
Bella S.

Kinézet:

Egyetlen szó jut róla eszembe: gyönyörű. A színek tökéletes összhangban vannak az egész blogon. Szinte csak lilával dolgoztál, de többféle árnyalat használatával tökéletesen megoldottad, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés ebből a színből. A fejléc profi munka, minden tökéletes rajta, szép a betűtípus is. A modulok is tökéletesek, minden megvan, ami kell, és szépen el is rendezted őket. Szóval összességében a designon ne változtass, minden jó úgy, ahogy van!

Bejegyzések:

Kezdeném azzal, hogy szép a külalak, mivel sorkizárttal írsz és figyelsz a bekezdésekre is! A betűk mérete és típusa is pont megfelelő, helyesírási hibákat nem találtam, a fogalmazásod hibátlan! Mindent annyira részletesen le tudsz írni, a szereplő gondolatait és tetteit, a környezetet, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát élni. Igazából nem nagyon értem, miért csak 32 feliratkozód van, amikor a design gyönyörű, tökéletesen fogalmazol, és jó a történet is. Talán azért, mert ez nem egy fanfiction, valamiért azokat olvassák a legtöbben, bár nem igazán értem, miért. Na de mindegy. Szóval csak így tovább!

Trailer:
-

További jó blogolást! :)
Edi W.

A kinézet

1. A fejléc. Nem a te munkád, de azért leírom, hogy lélegzetelállító. A fekete után a lila a kedvenc színem, ezek az árnyalatok pedig csodásak. A háttér csodás, a lány kifogástalanul van rátéve. Ezt a karaktert mellesleg ismerem, csak a nevét nem tudom, kritizáltam már blogot, ahol ő volt a főszereplő. Sajnáltam, hogy a cím helyett az az idézetszerűség van ráírva, de ez nyilván azért van, mert nem szó szerint a te blogodhoz készítették. Tetszik az, ahogy fokozatosan halványul el a fejléc a szélei felé, míg bele nem veszik a háttér színébe. (6/5)
2. A háttér. Imádom a lilát, szóval ezt is megcsodáltam. Igaz, nem is tudom ennek az árnyalatnak igazából lila-e a neve, de akkor is pompás. A fejléchez is tökéletesen illik. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Egy világos rózsaszín árnyalat, amit rühellnem kéne, ahogy a rózsaszínt is, de ez kivételesen tetszik. Ízléses, illik a fejléchez, tökéletes. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus. Bár talpatlan a betűtípus, mégis kifogástalan, nagyon szép, az ű meg ő betűket is kezeli, és szerencsére váltogatni sem szoktad. A fekete szín pedig magától értetődő (vagy színvak vagyok, és az sötétlila... áh, hagyjuk). (3/3)
5. A modulok. Nagyon tetszik a fejlécen álló menü, bár a kód is a sablon része volt, ezért nem a te érdemed. Szép hatást kelt, hogy minden modult egy képpel nyitsz a főszereplő lányról. A modulkódok is ideálisak. Az információk közé is odaírtad valamikor, hogy mikor jön az új fejezet, amit fölöslegesnek tartok, elvégre külön modult tartasz fenn ennek. Nem hiányolok semmit, csupán a sorrenden változtatnék annyiban, hogy a feliratkozós modult az ajánlott blogok elé raknám, hogy ne kelljen olyan sokat keresgélni. Zavart még, hogy a blogsablonodban nincs kód a rendszeres olvasók és a közvéleménykutatásos modulokra, ezért azoknak a fejléce/címe egész más, mint a többié, és előtte sincs fekete, és utána sincs lilás színű ív, vagy nem tudom, hogy fogalmazzak, és ez zavaró. (12/10)
6. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A két könyvborító, bár egyik sem a te munkád, nagyszerű. Szokatlannak, egyben kedves gesztusnak találtam, hogy a cseréket ajánlott blogoknak nevezted el. Ezzel ugyanis nem azt vágod a blogodat böngésző emberke arcába, hogy ezek azok a blogok, amelyek szerzője megkért, hogy tedd már ki egy linkcserére, hanem azt sugallod, hogy az alábbi blogokra valamiért érdemes benézni. Ötletes volt kiemelni egy részletet a KKK kampányából a kép és a link előtt. (5/5)
7. Az összhatás. A blogod szép, rendezett, igényes hatást kelt, harmonikusak a színek, hívogatóak a modulok, egy rossz szavam sem lehet. (5/5)

A kinézet összesen: 35/32 Remek! :)

A tartalom

1. A cím. Egyedinek találom, mert végre nem egy pozitív jelzőt aggattak az 'érintés' szó mellé (lásd: a másik blogom címe Angyali érintés). A blogod címe utal arra, hogy egy érintés - a legtöbb, cukormázas, heppi sztori ellenére - lehet nem feltétlenül pozitív is. Azonkívül illik is a történethez, mivel, ha jól tudom, a vámpírok érintése hideg, mint a jég (bocs, tényleg nem foglalkoztatnak a vámpírok, ezért írtam ide, hogy "ha jól tudom", mert, ha nem így van, hivatkozhatok arra, hogy nem vonzanak a vámpírok). (6/6)
2. A fülszöveg. A szó szoros értelmében tökéletes! Tényleg, sehol egyetlen helyesírási- vagy vesszőhiba, figyelemfelkeltő, pont megfelelő hosszúságú, nem árul el túl sokat, érdekes, különleges, egyedi. (5/5)
3. Az oldalak. Tetszik, milyen nagyszerűen rendezted össze a fejezeteket az erre létrehozott oldalon. A rendezett képek a szereplőknél tökéletesek, az idézetek tőlük pompásak. Először nem értettem, miért kell linkcserés oldal, ha az ajánlott blogoknál belinkelheted azokat is, aztán leesett, hogy az ajánlott blogoknál vannak azok, akiket olvasol is, a cseréknél meg simán a többiek, akik cserét kértek. Ötletesnek találtam a blogos tudnivalós oldalt, mert szerintem a legtöbbünknek eszünkbe sem jutott volna egy oldalra összerakni - ráadásul ilyen szép szövegdobozokba és kódokba - mind az ajánlókat, interjúkat, kritikákat, okleveleket és díjakat. Az utolsó oldal is tetszett, nagyon frappáns, rövid bemutatkozást írtál, és az idézetek is nagyszerűek! (4/4)
4. A prológus. A prológust olvasva az volt az érzésem, mintha egy zseniális író egy idézetét olvasnám. Nagyszerű fogalmazás, kiváló helyesírás, érdekes gondolatok, frappáns fordulatok, figyelemfelkeltő szöveg. (4/4)
5. A történet. Muszáj megjegyeznem, hogy a vámpíros és ehhez hasonló cuccok (kivéve persze a Londoni Rémtörténeteket, amit imádok) rettenet távol állnak tőlem, ezért, ha valahol igazságtalanul ítélek, akkor az fakadhat abból is, hogy mennyire hidegen hagynak a vámpírok. Mivel nem értek a témához, ezért csak megérzésből tudom mondani, hogy, bár úton-útfélen találni a vámpír-mítoszt feldolgozó blogot, a tiéd ezek között egyedinek számít egy bizonyos fokon. Már maga a tény, hogy Blake, a vámpír srác, nem az a tökéletesnek beállított félisten, mint az Alkonyatban Edward, különös. Vagy ott van az is, hogy végre nem egy tökéletesen naiv és idióta lány a főhősnő, aki az életét is odadobná vámpír kedveséért pár hét ismeretség után - lásd: Bella. Bizonyára te is olvastad, vagy minimum láttad az Alkonyatot, és nem biztos, hogy te is épp olyan lenéző véleménnyel vagy róla, mint én, ezért szerintem itt abba is hagynám az Alkonyat-fikázást, és visszatérnék a te történetedhez, ami felüdülés volt az Alkonyathoz és a két, általam már kritizált, vámpíros bloghoz. Nem egyszer volt olyan érzésem, hogy ez valójában egy fanfiction, aminek megértéséhez szükség lenne az alapmű ismeréséhez - ugyanis időről időre előfordult velem, hogy úgy éreztem, mintha véletlenül kihagytam volna egy fejezetet. A te fejedben biztos van értelme annak, hogy Laycie álmaiban mi minden történik, de nekem ettől folyamatosan olyan érzésem van, hogy kimaradtam valamiből. (Nem feltétlenül a kritikához tartozik, de muszáj leírnom: a regények, történetek és filmek öröklött tulajdonsága, hogy, míg a valóságos emberek homályosan, össze-vissza álmodnak mindenféle hülyeséget, amit legtöbbször egy órával ébredés utánra már teljesen elfelejtenek, addig a képernyőn és a könyvek lapjain nem egyszer álmodnak a főhősök olyan jelentős, világmegváltó álmot, amire nemcsak emlékeznek később, de értelme, jelentősége is van.) Hiányoltam a történetből azt, hogy Laycie fortyogó gyűlöletet érezzen az anyja gyilkosa iránt - igen, akkor is, ha az élete szerelme, igen, akkor is, ha az vámpír. Nem tudom, én személy szerint képtelen lennék legalább egy picit nem haragudni arra a személyre, aki megölte az anyámat. Aztán ott van még az, hogy nem értem, hogy bukkanhatott fel Laycie apja a semmiből, gyakorlatilag öt percen belül - lehet, hogy ez később kiderült; nem olvastam végig az egész blogot. A történeten érződik, hogy kicsattansz az ötletektől, amelyek nagy része szinte már túl egyedinek érződik ahhoz, hogy egy blogon olvassam (bocs, a bloggervilág általában vett silánysága iránti ellenérzéseim sosem maradnak el), és ez hatalmas dicséret, remélem, tudod. Biztos van, amit kifelejtettem a leírásból, de szerintem ennyi is elég. Az alapötletre feltétlenül megadom a maximális pontszámot, mert tényleg nem olvastam még hasonlót, a kivitelezésre pedig részben csak azért vontam le pontot, hogy végre valamiért le tudjak vonni, főként viszont az időnként felmerülő és megmagyarázást nem kapó kérdések miatt. (10/10) (10/7)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Úgy általában üvölt az egész blogról, hogy rengeteget olvasol (vagy ott van még a lehetőség, hogy ezzel a tehetséggel születtél, aminek igen kicsi az esélye), és ez megmutatkozik a leírások kifejezőségén is. Néha azért fejbe vág tőle a Twilight-feeling, de bizonyára azt is olvastad, és abból merítettél, azért érzem így - és, éppen ezért, ez bizonyára csak engem zavar, tekintve, hogy Pannán és Szirmai Gergőn kívül nem tudok olyan emberről, akit nem rontott el ez a métely, szóval nem kell aggódnod azért, hogy olvasókat veszítenél emiatt.
Ha már párbeszédek: hadd jegyezzem meg, hogy Laycie és az apja sosem igazán beszéltek az anyja haláláról, legalábbis nem addig, amíg elolvastam. És ezt azért hiányoltam. De ettől függetlenül a párbeszédeket se nem viszed túlzásba, se nem hagyod el túlságosan, és egyediek is.
Azt muszáj leírnom, hogy Laycie karaktere egyáltalán nem szimpatikus nekem. I mean, a szerelme kinyírta az anyját, és majdnem őt is, és ő emiatt semmilyen érzelmi traumát nem vészelt át! Nemhogy gyászolná vagy hiányolná az édesanyját, nemhogy gyűlölné érte Blake-et. Soz, ez kicsit irracionális volt, vagy nem tudom. Hiányoltam volna valami minimális érzelmi összetörtséget, mégis csak az anyja volt... Ez volt a történet egyetlen fájdalmasan irracionális pontja, úgyhogy büszke lehetsz magadra, mert máshol nem csak egy van ilyenből. (15/10)
7. Stílus, fogalmazás. Gondolom, tudod, hogy gyönyörűen, hibátlanul, elragadóan jól fogalmazol, nyilván azért, mert rengeteget olvastál. Épp ennek a sornak az írása közben jutott eszembe, hogy elolvassam a blogger-profilodon a leírásodat magadról, amiből megtudtam, hogy húsz éves vagy. Ez megmagyarázza, hogy miért írsz sokkal felnőttesebben és igényesebben, mint a többi, tinédzser bloggerina, akiknek kritizáltam a blogját. A kedvenc könyveid közül sajnos egyet sem olvastam, úgyhogy nem tudom megítélni, hogy a stílusodat esetleg honnan merítetted (nem, nem úgy értem, hogy lopod a stílust, na, csak nem tudom máshogy megfogalmazni xD). Mindegy, ez is kifogástalan. (5/5)
8. A helyesírás, szókincs. Ezeket sem igen kell magyaráznom. Leginkább a vesszőkkel szoktál mellényúlni, de ezt is csak nagy ritkán, elírást vagy helyesírási hibát egyébként én nem találtam. Látszik, hogy van érzéked az íráshoz, és/vagy rengetegszer átolvasod a fejezeteket, mielőtt közzétennéd őket. Bő a szókincsed, erről is csak az olvasottság jut eszembe, na meg az, hogy idősebb vagy nálam, én meg leginkább korombeliek irományait kritizáltam eddig, ezért felfrissülés a te írásodat olvasni! (5/5)
9. Hitelesség, történetvezetés. A hitelességről Laycie karakterénél írtam fentebb, a történetvezetésről meg a történet kapcsán. Mivel fantasyról beszélünk, a hitelesség eleve háttérbe szorul, de a történetvezetésről azért annyit, hogy néha túlságosan is gyorsan történnek az események, mindenféle érzelemleírás vagy belső harc nélkül. Laycie álmai például számomra teljesen érthetetlenek, de te biztosan érted, mit jelentenek - csak épp nem tárod az olvasóid elé. Emiatt időnként érthetetlen és zavaros. Ami nem jelenti azt, hogy rossz vagy élvezhetetlen! Nem tudom, az is lehet, hogy csak elnéztem valamit. Ha így van, kérlek, írd meg kommentbe, hogy hülyét csináltam magamból! (5/3)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Egyáltalán nem baj, hogy nincs trailered - ezeket a blogos előzeteseket sosem tudtam igazán szeretni. Azt viszont, remélem, tudod, hogy a blogod nem egy szempontból is kitűnik a többi közül! Szerintem a fentiek alapján már tudod, mikre gondolok: cím, fülszöveg, prológus, maga a történet alapötlete és kivitelezése, a különleges fogalmazásod, a nem létező helyesírási hibák, a szókincsed... Á, nem áll jól nekem az áradozás. (5/5)

A tartalom összesen: 75/64 Csak azt tudom mondani, hogy csak így tovább (de nem olyan értelemben, hogy maradj pont ugyanilyen szinten, hanem, hogy fejlődj csak tovább)! :)

xoxo Nessa Laura Lossёhelin


Oklevelek

Jelentkeztem az Arany Alma által meghirdetett versenyre három kategóriában. A Legesztétikusabb összhatás kategóriában második helyezést értem el. Köszönöm az oklevelet!

Jelentkeztem a Summer Work által meghirdetett blogversenyre három kategóriában, és első helyezést értem el a Legötletesebb blogcím témában. Köszönöm az oklevelet!

Jelentkeztem a Strange Love által meghirdetett blogversenyre három (legszebb fejléc, legjobb író, legjobb történet) kategóriában. Az előbbiben első helyezést értem el, aminek nagyon örültem. Köszönöm az oklevelet!

Jelentkeztem a Rose Blogmagazin által meghirdetett második blogversenyre négy kategóriában. A Legszebb könyvborító témában harmadik helyezést értem el. Köszönöm az oklevelet!

Jelentkeztem a Rose Blogmagazin által meghirdetett második blogversenyre négy kategóriában. A Legszebb design kategóriában második helyezést kaptam. Köszönöm az oklevelet!

Jelentkeztem a Suttogás által meghirdetett blogversenyre három kategóriában. Második helyezést értem el a Legszebb design kategóriában. Köszönöm az oklevelet! A nyereményem a következő: oklevél + design kritika a Rose blogmagazinon + interjú + ajándék meglepi.

Jelentkeztem a Suttogás által meghirdetett blogversenyre három kategóriában. A Legjobb prológus kategóriában második helyezést értem el. Köszönöm az oklevelet! Ez a nyereményeim: oklevél + design kritika a Rose blogmagazinon + interjú + ajándék meglepi.

Jelentkeztem két kategóriában a Kényszer által meghirdetett blogversenyre. A Legjobb fantasy kategóriában harmadik helyezést értem el. Köszönöm az oklevelet! Nyereményem: oklevél + egy hétig hirdetve lesz az oldal.

Kitüntetett díjak

Liebster Award

Először is szeretném megköszönni Hanne N.-nek, hogy gondolt rám és megajándékozott ezzel a megtisztelő díjjal. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy érdemesnek találja a blogomat az ilyen kitüntetésre. Köszönöm szépen a kedves bloggerinának!
Időközben Szemy-től, Carlie-tól, Natasha C.-től, Agatha Hestyától és Stephanie P.-től is megkaptam ugyanezt a díjat, így nekik is szeretném megköszönni, hogy voltak olyan kedvesek és gondoltak rám. Nagyon szépen köszönöm mindkettejüknek!

Szabályok:

Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.
Írj magadról 10 dolgot.
Válaszolj a 10 kérdésre.
Tegyél fel 10 kérdést.
Küldd tovább 10 embernek.

10 dolog magamról:

1. Imádok írni, nem tudnám elképzelni anélkül az életem, hogy ne írnám le a gondolataimat, az elképzeléseimet.
2. Szeretek rajzolni, de nem mindig tudok időt szakítani rá.
3. Odavagyok az animékért, a koreai sorozatokért - bár tudom, hogy kinőttem belőlük.
4. Másodéves egyetemista vagyok.
5. Volt már korábban egy blogom, de végül megszüntettem.
6. Az az álmom, hogy elismert író váljon belőlem.
7. Szeretnék minél több idegen nyelven folyékonyan megtanulni beszélni.
8. Egyetlen személy van az életemben, akinek a támogatása mindennél többet jelent nekem.
9. Nem tudom teljesen elfogadni magam.
10. Sok alvásra van szükségem, általában több mind 9 órát alszom.

Válasz a 10 kérdésre: (Hanne N.)

1. Ha visszamehetnél a múltba, változtatnál valamin?
Úgy érzem, hogy a megtörtént események formálták a mostani személyiségemet, ezért - bár csábító a gondolat - nem élnék a lehetőséggel.
2. Ha lenne szuper képességed, akkor mi lenne az?
Jó kérdés.... Talán a gondolatolvasás vagy az érzelmek irányítása. Bármelyiket elfogadnám.
3. Milyen sportokat szeretsz?
Nem vagyok valami sportrajongó, de amit igazán szeretek, az a jégkorcsolya, a görkorcsolya és az úszás.
4. Mik azok a dolgok, amelyek inspirálnak?
A szeretteim és a számomra fontos személyek pozitív visszajelzései; az olvasók építő jellegű véleménye, s egyéb dolgok....
5. Introvertált vagy inkább extrovertált vagy?
Az introvertált felé állok közelebb.
6. Tél vagy nyár?
Nyár. A hideget egyáltalán nem szeretem.
7. Mi az, amit mindenképpen meg akarsz tanulni életed során?
Az emberekkel szembeni empátiát, illetve a feltétel nélküli bizalmat az ismerőseim iránt.
8. Koránkelő vagy inkább éjszakai bagoly vagy?
Igazából egyik sem...... Korán alszom, és nem szeretek 9 előtt felkelni, ha nem muszáj.
9. Milyen fajta könyveket olvasol szívesen?
Leginkább fantasy, misztikus történeteket olvasok, de rabja vagyok az egyszerű, hétköznapiasabb romantikus könyveknek is.
10. Mi a kedvenc filmed?
Diva. Burlesque.

Válasz a 10 kérdésre: (Szemy)

1. Ha választhatnál egy kort, amelyben élhetsz, melyik lenne az?
Középkor. Reménytelenül imádom azt a kort, így bizonyára ezt választanám.
2. Ha történelmi személy lennél, ki volnál?
Bevallom, fogalmam sincs..... de ha lehetne választani, királyné lennék.
3. Mi az abszolút tabu számodra egy könyvben?
Amikor a főszereplő vagy éppen a hozzám közel álló szereplő meghal és nem tér vissza a halálból az élők sorába.
4. Ha elutaznál valahova, hajót vagy repülőt választanál szállítóeszköznek?
Mindenképpen az utóbbit, ugyanis tengeribeteg vagyok.
5. Mi az, amire soha senki nem tudna rávenni?
Hogy lemondjak önmagamról, a szeretteimről és az írásról.
6. Szeretsz túrázni?
Annyira nem rajongom érte, bár a kilométerektől is függ. Rövidebb túrában benne vagyok, de több kilométeresben nem vennék részt.
7. Mit tartasz fontosabbnak: a vérbeli köteléket vagy az érzelmi köteléket?
Véleményem szerint az érzelmi kötelék meghatározóbb.
8. Mi az a hely (város, természeti egység), amit az életed során mindenképp meg szeretnél nézni?
Igazából.... számomra több város is van, ahova el szeretnék jutni. Többek között ilyen Los Angeles, Hollywood, Kalifornia és New York...... Lényegében egész Amerikát bejárnám, ha alkalmam adódna rá.
9. Mi a kedvenc ihlet-szerző eszközöd?
Az álmaim, a zene és az elengedhetetlen: a határtalan képzeletem.
10. Novella vagy regénypárti vagy?
Igazából nincs kimondott kedvencem, valamikor jobban szeretek regényt írni, de mivel többnyire csak belekezdek és nem fejezem be őket, szeretem a novellákat is.

Válasz a 10 kérdésre: (Carlie)

1. Párbeszéd vagy leírás?
Kedvfüggő a dolog, de az esetek többségében a leírást jobban preferálom.
2. Van olyan szereplőd, amit magadról mintáztál?
Egy az egyben nincs olyan karakter, ami az én tükörképem lenne, inkább egy-egy tulajdonságban hasonlít rám egy-egy szereplő.
3. Írtál már fanfictiont? Szerinted az könnyebb, mint a saját történet?
Igen, "pályakezdőként" azokkal kezdtem, aztán fél év elteltével áttértem a saját történet írására. Bár szerintem a fanfictionírás könnyebb, jobban szeretek saját történetet alkotni.
4. A mellék- vagy a főszereplőket nehezebb megalkotni?
Egyértelműen a főszereplőket.
5. Ha most egy verset kellene írnod, mi lenne a címe?
Végérvényes kiábrándulás.
6. Van kedvenc sorozatod?
Több is van, de talán az egyetlen, amit kiemelnék, a The Vampire Diaries.
7. Az álmaidból szoktál ihletet kapni?
Bár ritkán, de velem is előfordult már, hogy megálmodtam egy-egy jelenetet, így a válaszom: igen.
8. Melyik a kedvenc blogod? Miért?
Megálmodom a világom. Megmagyarázni nehezen tudom, igazából egy színvonalas, figyelemfelkeltő és izgalmas történetnek tartom, tehát ajánlom mindenkinek! :)
9. Szereted a hasonlatokat? Nehéz a megértése, ha nagyon mély értelműre sikerült?
Mivel nagy irodalomkedvelő vagyok, természetesen szeretem a hasonlatokat is. Általában elsőre megértem őket, de van, aminek a felfogása időbe telik.
10. Mit köszönhetsz a bloggernek?
Rengeteg olvasót, akik nyomon követik a megalkotott történetemet.

Válasz a 10 kérdésre: (Natasha C.)

1. Gondolkodtál már-e azon, hogy van élet a halál után?
Hm... bevallom, még nem nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéssel.... Tehát nem tudom.
2. Van valami idegesítő szokásod?
Igen, leginkább az, amikor idegességemben be nem áll a szám - csak mondom és mondom a magamét....... Illetve azt is kiemelném, hogy borzasztóan izgulós vagyok.
3. Mit gondolsz erről az idézetről? "Szeretni mosolyogva is lehet, de könnyekkel az igazi."
Nagyon meghatónak találom, szerintem az elejétől a végéig igaz, ami az idézetben le van írva.
4. Mi a véleményed a 21. századi karácsonyról?
A Karácsony számomra a szeretet és a béke ünnepe, ami elsősorban nem az ajándékozásról szól, hanem arról, hogy a szeretteinkkel töltsük e napokat. Az ünnep kezdi elveszíteni családias, meghitt varázsát, ha engem kérdezel.
5. Volt olyan pillanat az életedben, mikor azt mondtad, hogy feladod? Hogy vége?
Bevallom, volt már ilyen, nem is egyszer..... Azonban kellett némi idő, hogy rájöjjek, nem érdemes feladni - az elkezdett dolgokat igenis be kell fejezni!
6. Mit üzensz a mai 12-14 éves lányoknak, akiknek már "pasijuk" van?
Abban a korban még nem kellene a fiúkkal foglalkozni, a barátságok kialakítása a legfontosabb.
7. Kedvenc sorozat? És abból a kedvenc páros?
Ahogy feljebb említettem, a The Vampire Diaries. A kedvenc párosom pedig a Delena.
8. Hiszel a természetfelettiekben?
Igazán, mélyre hatóan nem, de elméletlen el tudnám képzelni a létezésüket.
9. Történt már veled olyan, hogy a barátod/barátnőd cserben hagyott?
Sajnálattal kell mondanom, hogy igen, de erről többet nem szeretnék mondani.......
10. Számodra mit jelent ez a szó: remény?
A tudatát annak, hogy még a legkilátástalanabb helyzetben is megfordulhat a helyzet és minden elrendeződik a legvégén. Valamint titokzatosságot, félelmet is jelent.

Válasz a 10 kérdésre: (Agatha Hestya)

1. Szeretsz olvasni? Ha igen, milyen témában?
Az nem kifejezés, túlságosan is a könyvek megszállottja vagyok. A romantikus regényeket részesítem előnyben, illetve a fantasykat, amelyekben természetfeletti lények vannak. Ez a két kedvenc kategóriám.
2. Mi a kedvenc filmed?
Jelenleg alakult ki nálam: Csillagainkban a hiba
3. Szereted az extrém sportokat?
Nem nagyon vagyok oda semmilyen sportért. Az extrém sportok közül is egyedül a jégkorcsolyát szeretem.
4. Milyen zenét szeretsz hallgatni?
Többféle zenét szeretek, de leginkább az adott hangulatomtól függ, milyet hallgatok.
5-6. Hol töltötted a szilvesztert és kivel?
Mint az utóbbi két évben mindig: otthon. Egyetlen szerelmemmel és a családommal.
7. Szereted a latinosabb bárokat, ahol inkább táncolnak az emberek, mint isznak?
Mindenképpen előnyben részesítem az ilyen helyeket.
8. Hány éves vagy?
19 és fél. Márciusban leszek 20 éves.
9. Mit szeretsz a blogolásban?
Az írás az életem részét képezi, így nagyon sokat jelent nekem a blogolás is. Már-már lételememmé vált a Jeges Érintés vezetése, feltölt energiával és mindig képes megnyugtatni, képes vagyok tisztán gondolkodni, ha jártam a blogomon.
10. Mi szeretnél lenni a későbbiekben?
Logopédus, pszichológus, másodállásban pedig elismert író.

Válasz a 10 kérdésre: (Stephanie P.)

1. Melyik a kedvenc évszakod?
Tavasz, mert átmenetet képez a tél és a nyár között, akkor a legkellemesebb az időjárás, elkezd éledezni a természet, virágba borulnak a fák...
2. Hogyan szoktál felkészülni az ünnepekre?
Nem szoktam nagy felhajtást keríteni a készülődésnek, idén az utolsó pillanatban vettem ajándékokat karácsonyra, mert vizsgáztam pár nappal előtte.
3. Mi az elhatározásod a 2015-ös évre?
Idáig sohasem volt újévi fogadalmam vagy elhatározásom, azonban most elhatároztam magamban, hogy mindig önmagamat adom és örömet szerzek a szeretteimnek, barátaimnak - legfőképpen a szerelmemnek.
4. Meg vagy elégedve a félévi osztályzataiddal?
Erre a kérdésre még nem tudok válaszolni, mivel január 13-án lesz az utolsó vizsgám, de az eddigiekkel meg vagyok elégedve.
5. Megígérted már magadnak, hogy a második félévben igyekszel többet tanulni?
Ezt minden szemeszter elején megfogadom, és igyekszem betartani, hogy sikeresen zárjam az adott félévet és elnyerjem a tanulmányi ösztöndíjat.
6. Hol szilvesztereztél?
Az előbbi kérdések válaszadásánál erre már kitértem.
7. Voltál valahol telelni? Ha igen, hol?
Idén nem voltam sehol télen.
8. A jövőben hol szeretnél élni?
Őszintén? A legszívesebben Amerikában élnék, de megelégszem Németországgal is. Igazából mindegy, a lényeg, hogy a szerelmemmel éljek boldogan.
9. Mit gondolsz, ez az év jobb lesz, mint a 2015?
Ezt a kérdést szerintem elírtad. De számomra minden év másért különleges, így inkább nem hasonlítanám össze őket egymással.
10. Mi a kedvenc karácsonyi ételed?
Baconba tekert máj krumplipürével - már amennyire karácsonyi.

A következő 10 kérdés lenne tőlem:

1. Mi a legnagyobb álmod, amit mindenáron el akarsz élni az életben?
2. Mióta kezdtél el írni? És miért?
3. Vannak személyek körülötted, akiknek a véleményére van szükséges a történeted folytatásához? (Remélem, érthetően fogalmaztam meg a kérdést.)
4. Hány éves vagy jelenleg és mit tanulsz?
5. Ki a kedvenc szerződ?
6. Írtál mostanában kisebb történeteket, novellákat? Milyen témában?
7. Megtapasztaltad már az igaz, rajongó szerelmet?
8. Mi szokott a legboldogabbá tenni?
9. Hogy képzeled el az életedet 30 évesen?
10. Hogy fogalmazódott meg benned a történeted alapvonala?

A személyek, akiknek továbbküldeném:
Abbey
Ari
Blody Redy
Szimy
Diana Brunwin
Clarissa
Delilah Fielding
Elena Brame
Szemy
Aster O. Sys

Szép napot mindenkinek!
Arika Blue

Liebster Awards
Ismét eljött az idő, hogy köszönetet mondjak az újabb díjért, amit Debby-től kaptam. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy megtiszteltél a díjjal!

Feladatok:

Tüntesd fel, kitől kaptad!
Írj magadról 5 tulajdonságot!
Válaszolj 5 kérdésre!
Írj te is 5 kérdést!
Küldd tovább 5 bloggerinának!

Íme az 5 tulajdonság, ami a leginkább jellemez engem:

1. Egyáltalán nem vagyok megelégedve a hajammal (színével), és szerintem sosem leszek, bármilyen változtatást is kérek rajta.
2. Nem vagyok nyitott személyiség, inkább visszahúzódónak és csendesnek mondanám magam.
3. Az első benyomás rólam az emberek számára: kedves, mosolygós.
4. Az egyetlen, amit imádok magamon: a szemem.
5. Bizonytalan vagyok, hogy megfelelően hajtottam-e végre ezt a napirendi pontot.

Válaszaim a kérdésekre:

1. Mivel már egyetemista vagyok, nem tudok hozzászólni ehhez a témához. Engem egyáltalán nem zavar, nincs kimondott véleményem erről.
2. Egyértelműen kék!
3. A menthetetlenül romantikus, fantasy és drámai könyveket részesítem előnyben.
4. "Úgy érzem, minket az ég is egymásnak teremtett! Beleőrülök, ha nem láthatlak egyetlen másodpercre sem."
5. Már nem emlékszem, talán a trauma miatt.

Kérdéseim, amikre várom a kitüntetetteim válaszát:

1. Van olyan álmod, amit mindenáron meg akarsz valósítani a jövőben?
2. Komolyabban is gondolkodtál már azon, hogy író leszel és kiadatod valamelyik regényedet?
3. Miért kezdtél el írni, mikor és kinek az ösztönzésére?
4. Mi az egyetlen szó, ami leginkább jellemez téged? (A személyiségedet)
5. Te is úgy gondolod, hogy totálisan felesleges tulajdonságokat adtál meg magadról?

Választottaim:

Blood Redy
Szemy
Luna & Maiev
Ari
Swarley

Szép napot mindenkinek!
Arika Blue

2 megjegyzés:

  1. Szia :D Emlékszel még rám?
    Nem hiszem :) :D
    Csak azért jöttem ide, mert hosszú-hosszú idő után észrevettem a kommented a chat-boxban, a díjról kapcsolatban.
    És tudom hogy régen volt, és már nem annyira aktuális, de nagyon szépen köszönöm! :)

    A blog valószínűleg újra folytatásra kerül, így ha megjön a kedved, nyugodtan kukkants majd be.. :)
    Hamarosan a díjat is kiteszem amiért nagyon-nagyon hálás vagyok! Köszönöm <3

    xx Aster

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Aster O. Sys!

      Emlékszem rád, már vártam is, hogy mikor fogsz jelentkezni! A folytatást türelmetlenül várom, hogy olvashassam. Nem felejtettem el a történeted, még mindig érdeklődve fogok visszanézni hozzád! :) Amennyiben kedved van hozzá, te is olvass bele a Jeges Érintésbe!

      Puszi, Arika

      Törlés