6. fejezet


 Néhány pillanatig csak megkövülten álltam és pislogtam. Hol voltak az ösztöneim? Azok az ösztönök, amelyek megmentenek attól, hogy valami bajom legyen. Miután sikerült összeszedtem magam, elindultam a városfelfedező sétámra. Igyekeztem nyitott szemmel - és érzékekkel - járni, de egyelőre semmi rendkívülibe nem botlottam. Így hát gyorsan lemásoltam a jegyzeteket - mégsem lehet feltűnő, hogy egyetlen egyet sem tartok magamnál, de mindet tudom.
 - Megjöttem - raktam le a táskám az előszobában, aztán a szobám felé igyekeztem.
 Ekkor valami érdekes hangot hallottam. Vagyis… nem is érdekeset, hanem inkább ismerőset. Motorhangot. Odasiettem az ablakhoz, és óvatosan félrehúztam a függönyt. A motoros srác, aki a semmiből termett előttem. Éppen a szemben lévő ház előtt állt meg. Levette a bukósisakot. Egek, ez a srác… egy Adonisz. Jesszus. Le kell nyugodnom. Mi? Kulccsal megy be? Te jó ég! Itt lakik? Menten lehidalok!
  - Laycie! - szólt rám apa erőteljesen. 
 - Igen? - pördültem meg rekordsebességgel. Kérdezett valamit? Ugye nem? Bár gondolom igen, ha már így rám szólt.
 - Szóval? - szigorúan nézett rám.
 Aj, mit kérdezett? Erősen gondolkodtam, de semmi értelmes magyarázat nem jutott eszembe, így elővettem az ártatlan arcomat.
 - Ne haragudj, nem figyeltem. Megismételnéd a kérdést? - varázsoltam elő egy angyali mosolyt.
 - Azt kérdeztem, hogy történt-e valami érdekes az iskolában - mentünk le a nappaliba.
 Közben az agyam lázasan dolgozott, hogy tudhat-e valamit. Megráztam a fejem. Melegítettem apának kaját, majd miután végzett, felment a szobájába, hogy a maradék holmikat is a helyükre pakolhassa. Addig leültem a kanapéra. Mivel Jamie még mindig nem került elő, ezért úgy döntöttem, hogy ott fogom megvárni, ahol biztosan felbukkan: a szobájában.
 Útközben még beköszöntem apáéknak, mondván fáradt vagyok, és korán szeretnék lefeküdni. Minden gond nélkül elhitték. Aztán beosontam Jamie szobájába, kényelembe helyeztem magam az ágyán, majd vártam. Unalmamban az íróasztalán néztem az előhagyott füzeteket. Amikor ezt is meguntam, bámultam magam elé a semmibe. Éppen az egyik dobozban lévő festményeket nézegettem, amikor Jamie betoppant.
 Percekkel később megszólalt.
 - Miért kellett ennyire rohanni? - bújt ki a dzsekijéből.
 - Találkoztam Raven Feehannal - vágtam bele a közepébe, mire felvonta egyik szemöldökét. Leült az ágyra, én pedig az ággyal szemben levő egyszemélyes kanapén foglaltam helyet. Vettem egy mély lélegzetet, majd újból megszólaltam. - És rossz érzés fogott el a közelében.
 - Figyelj, Laycie - sóhajtott fel, mintha sokkal rosszabbra számított volna.
 - Nem, TE figyelj ide - emeltem fel a hangom, de rögtön észbe kaptam, és halkabbra vettem. - Elmondok neked valamit. Volt egy balesetem… azóta aurákat látok. Ezen kívül még képes vagyok mások érzéseit irányítani is - mondtam.
 - Azta… - lepődött meg a bátyám, majd felcsillant a szeme. - Nem gondoltam volna, hogy ilyeneket tudsz - jegyezte meg még mindig megdöbbenve. - Milyen az aurám? - tette fel a kérdést, ami eléggé váratlanul ért.
 - Végül is, tehetek egy próbát - vontam vállat.
 Az aura kiterjedésének, színárnyalatainak változásából következtetni lehet a tudatban-lélekben végbement változásokra. Életenergia-színeink, azaz auraszíneink azt tükrözik, hogyan érzékeljük és éljük életünket; az adott időben milyen valóságot tapasztalunk meg és ezek hogyan hatnak ránk. Azt is mutatja, hogyan dolgozzuk fel a külső hatásokat testileg, érzelmileg, mentálisan és spirituálisan. Ebből következően egyértelmű, hogy az asztrális és mentális rétegei auránknak a bennünk zajló érzelmi és gondolati változásokkal összhangban átalakulnak, változnak.
 Aurája mindenkinek van. Az aura a fizikai testet körülvevő és átható, fénylő test, mely jellegzetes sugárzást bocsát ki az energiák kölcsönhatásaként. Az aura mérete, alakja, fénye, színharmóniája függ az ember lelki, érzelmi és fizikai állapotától. Az erős, ragyogó színek jelzik, hogy az ember teli van energiával. Ha tompák a színek, vagy matt az aura, akkor valószínűleg kevés az illető energiája.
 Az aura tehát egy energiaburok, mely minden létezőt körülvesz. Azonban ez láthatatlan az emberek számára.
 Azt hiszem, hozzászoktam az auralátáshoz, mert elfelejtettem, hogy másképp is lehetne. Jamie-t halványzöld-ragyogás vette körül. A jelentését szinte azonnal átgondoltam: A középpont színe. Jó szándékot, barátságot, együttérzést, kiegyensúlyozottságot, nyílt kommunikációt, életörömöt jelöl. Az áttetsző, tiszta zöld gyógyításra enged következtetni. A mélyzöld gyakorlatiasságra, rugalmatlanságra, míg a sötétzöld önző, másokat kihasználó, de az igazi értékeket szem előtt tartó egyénre utal.
 Megosztottam vele az információkat, mire elmosolyodott. Talán rájött, hogy ezek kivétel nélkül illenek rá.
 - Most szeretnék pihenni - mondtam hirtelen -, fárasztó napom volt. - Bólintott, közbe elindultam a saját szobámba. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, visszafordultam hozzá. - Köszönöm, hogy meghallgattál, bátyó - küldtem hálás mosolyt, s láttam, ahogy szemei elkerekednek.
 Nem értettem, mire fel a reakciója.
 - Még sosem hívtál így - mosolygott. - Úgy tűnik, kezdesz elfogadni, mint bátyádat - magyarázta végül.
 - Hát persze, hogy elfogadlak… - Bólintottam. - Attól még, hogy csak az apukánk közös, mi még ugyanúgy testvérek vagyunk - fejtettem ki a véleményem. - Mindig is azok leszünk.
 Furcsa előérzetem támadt, de nem törődve ezzel kimentem a szobájából.
 A szobámba érve elővettem a hálóingemet, azután a fürdő felé vettem az irányt, ami szintén ebből a helyiségből nyílt. A fürdő hasonlóképp szép volt, amelyben a csempe lila színű, a falak pedig fehérek voltak. Volt benne zuhany és kád is, de most inkább az utóbbi mellett döntöttem. Miután végeztem a fürdéssel, s felvettem a kedvenc hálóingemet, fogat mostam - visszamentem a szobámba. Bebújtam a puha takarók közé, hátha el tudok aludni.
 Azonban még vagy egy óráig nem nyomott el az álom, ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába és iszom egy pohár vizet. Halkan leosontam, de arra nem számítottam, hogy más is ott tartózkodik.
 - Hát te, kicsim…? - kérdezte apa a konyhapultnál ülve, mire vállat vontam.
 Öntöttem magamnak egy pohár vizet, majd miután megittam, egy „jó éjt” kíséretében távoztam. Nem sokkal később ismét a szobámban voltam, az ágyamban. És egyszerre elaludtam.

***
 A reggel első sugarai megtörtek az ablak vonalánál. A rózsaszínes sugarak átjutottak a fák lombjai között, az enyhén lengedező széltől pedig beszélgetve susogtak a falevelek a reggeli csendben. Hatalmasat nyújtóztam, miközben felültem az ágyamban.
 Hirtelen hasított belém a felismerés. Iskolába kell mennem. Elvégre mégsem késhetek el már a második napon.
 Kipattantam az ágyból, és készülődni kezdtem. Egy mélybarna csőnadrágot vettem fel, meg egy krémszínű, szűk szabású felsőt, mely lecsúszott a vállamról, és barna pántjai voltak. Középhosszú hajamat egy szintén krémszínű hajpánttal fogtam hátra, néhol egy-egy sötét tincs kilógott belőle. Feltettem a láncomat. A végén egy medál volt. Élére állított négyzet, benne pedig egy átlátszó kristály volt. Gyönyörűen csillogott, ahogy rávilágított a lámpa fénye. Szivárvány színeiben játszott, teljes ámulatban figyeltem. Elővettem a hozzá illő gyűrűt is. A gyűrűnek az elején ugyanolyan minta volt, mint a nyakláncon a medál, csak kicsit kisebb méretben. Igaz, nem hordtam gyakran gyűrűt, de e nélkül nem tudtam volna elmenni sehová.
 A kristályos ékszer szett létfontosságú volt - Blake-től kaptam. Bár már kezdem kitörölni az emlékeimből a rossz énét, a kedves és törődő fiút nehéz elfelejtenem. Mély nyomot hagyott bennem.
 Vetettem egy pillantást a tükörképemre, majd leindultam a lépcsőn. A szobámból kiérve nekiütköztem a bátyámnak. Láttam, ahogy végigmér, majd azután elmosolyodott. Felvontam egyik szemöldököm, mivel nem nagyon értettem a reakcióját, de tovább lépkedtem mellette.
 A nappaliba érve megláttam Sabrinát, aki a reggelit készítette. Tehát apa már korán elment, gondoltam egyből.
 - Jó reggelt - köszöntöttem vidáman, mire hasonlóan válaszolt. - Segíthetek valamiben? - mosolyogtam, de nemet intett a fejével, aztán adott egy puszit az arcomra, ami még szokatlan volt.
 - Nem szükséges, Laycie - mondta -, mindjárt kész a pirítós. Egy elég lesz?
 - Természetesen igen - feleltem bólintva. - De Jamie-nek kettő kell, hiszen kopog a szeme az éhségtől - jegyeztem meg a mellettem állóra pillantva.
 - Vicces, de így van. - Ennyit fűzött hozzá a dologhoz, miközben megborzolta a hajamat. Ledöbbentem a tettére, viszont a döbbenetet hamar felváltotta valami más: a düh. Nem hagyhattam, hogy azt higgye, azt tehet - amit akar. Majd meglátja, hogy tudok kemény is lenni!
 Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem amikor Sabrina letette elém a vajas pirítóst, mellé pedig egy csésze kávét. Gyorsan felhörpintettem a kávémat, majd megettem a pirítóst.
 - Köszönöm a reggelit - szálltam le a bárszékről. - De sietnünk kell, ha nem akarunk elkésni a suliból - fordultam Jamie felé, aki sóhajtott egyet. Vonakodva bólintott. Megragadtam a kezét, és elkezdtem kifelé húzni a házból. De még azért visszaköszöntünk Sabrinának.
 A szabadba érve megcsapott a hűvös szellő, de nem járt át a borzongás. Furcsamód meglepően kellemes szellő fújdogált, egyáltalán nem fáztam. 
 Szótlanul haladtunk egymás mellett, de az egyik saroknál egy ismerős vörös hajkoronát láttam meg. Biztosan Lindy az - fordult meg a fejemben, mivel ő volt az egyetlen lány, akinek ilyen különleges haja volt, akit megismertem ittlétem alatt. Integetni kezdtem a lánynak, mire észrevett minket.
 Elmosolyodott.
 - Sziasztok. Ti is erre laktok? - kérdezte, mire bólintottunk. - Akkor jöhetnénk mostantól együtt reggelente, mit szóltok? - élénkült fel.
 - Én benne vagyok - mondtam - Jamie? - Vállat vont, ami nála annyit tesz, „felőlem”.
 Mosolyogva karoltam vörös hajú barátnőmbe, majd együtt folytattuk utunkat az iskola felé. Jamie unottan sétált mögöttünk, már kezdett az agyamra menni viselkedésével. Szerencsére időben érkezett a felmentő sereg, Bradley és Dylan személyében.
 Azonban akit a fiúk mögött láttam, megdöbbentett. Raven Feehan volt az, a rosszindulatú, fekete hajú lány.  Na ne… ő meg hogy kerül ide? - gondoltam egy halk sóhajtás közben. Ilyen nincs… miért van itt?
 Dylanre néztem, aki egyszerűen vállat vont. 
 - Jönni akart - adta a magyarázatot. - Ráadásul Bradley-vel szemben lakik. - Ó, remek. Akkor mindjárt úgy fogunk viszonyulni hozzá, mintha világhírű barátnők lennénk… Álmában, talán.
 - Tudom, hogy nem szívleltek - jött oda hozzánk a fekete hajú. - De tegyétek félre a haragotokat a srácok közelében, legalább egy kis időre.
 Felvontam a szemöldököm. Fogalmam sem volt, hogy mi ez a hirtelen hangulatváltozás. Mindenesetre bólintottam, Lindy-vel egyetemben. Úgy látszik, Ravent elégedettséggel töltötte el a végeredmény, mivel széles mosolyra húzta a száját.
 Ez furcsa, még nem láttam így mosolyogni őt, elmélkedtem magamban. Összenéztem a mellettem sétáló Lindy-vel, aki hasonlóan gondolkodott.
 Az út hátralevő részét csendben tettük meg, legalábbis Lindy meg én. Szavak nélkül is megértettük egymást, ráadásul kezdett kikészíteni Raven folyamatos szövegelése. Kiborító a csaj, az tuti, töprengtem el rajta. Egész végig éreztem a negatív energiáját.
 Nemsokára átléptük a suli kapuját, amire minden szempár ránk szegeződött. Főleg Faye nézett ránk eléggé furcsán, amit teljesen meg tudtam érteni. Hiszen nem hétköznapi, ha valaki az ellensége oldalán jön reggel iskolába. Ráadásul tudja, hogy rossz érzés fog el, ha a közelében vagyok. Azonkívül valamiért nem szimpatikus nekem már a kezdettől fogva sem… Éreztem, hogy Lindy megfogta a kezem, majd pedig futásnak eredtünk. Gondolom így akart távolabb kerülni a nem kívánt személytől. Barátnőnk előtt megálltunk, és együtt mentünk az iskola folyosóján.
 Az osztálytermünkbe Lindy nélkül mentünk, mivel ő a C-be járt, mi a B-be. Helyet foglaltam az ablakfelőli padsor utolsó előtti padjában, Faye pedig leült mellém. És egyből felém fordult nem törődve azzal, hogy a diákok eléggé hangoskodtak.
 Várakozó tekintete láttán elmosolyodtam, és belekezdtem a mesélésre. Elmondtam, hogy mi történt, miután hazaindultunk - azt a részt kihagytam ebből, amikor Jamie-nek elárultam a titkos képességeimet. Még nem áll rá készen, hogy beavassam őt a dologba. Ha eljön az ideje, önként rászánom magamat, és elmondom neki, illetve Lindy-nek is.


11 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik!! *-* ;) Minél előbb várom a folytit!! ^.^ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Krisztina!

      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a történet. Remélem, a továbbiakban is úgy fogod majd gondolni, hogy érdemes várni a folytatásra. :) Köszönöm a kedves szavakat és hogy feliratkoztál hozzám! A folytatás jövő héten érkezik, ha minden jól megy.

      Puszi, Arika

      Törlés
    2. Most találtam rá a blogodra és IMÁDOM!!!! ��<3 Hihetetlenül jól írsz, a megfogalmazásod csodálatos! Eleinte féltem, hogy csak egy újabb uncsi vámpíros sztori lesz, de kellemesen csalódtam :) A történeted azonnal megfogott, lebilincselő, zseniális! Nagyon várom a folytatást! ;)

      Törlés
    3. Kedves Laura!

      El sem hiszed, mennyire örülök, hogy így gondolod. Az elismerő szavaid büszkeséggel töltenek el, hihetetlenül jó érzés látni/olvasni a véleményedet. Úgy tűnik, a legtöbben vonakodva olvasnak bele a Jeges érintésbe, de örülök, hogy neked sikerült túllépned a kezdetleges nehézségen, s ennyire elnyerte a tetszésedet a történet. :) Meghatódtam a szavaidtól! Remélem, ezután is figyelemmel kíséred a blogomat, esetleg feliratkozol hozzám rendszeres olvasónak!

      Puszi, Arika

      Törlés
  2. Drága Arika!

    Nagyon vártam már a 6. fejezetet, de sajnos csak most jutott időm az elolvasására. Örülök, hogy erről az egész aurás dolgokról többet megtudhattunk, remélem az is kiderül, hogy milyen baleset érte Laycie-t, aminek a következményeképpen kialakult a képessége. Mondjuk kicsit meglepődtem, hogy Jamie ilyen könnyen fogadta ezt a dolgot. Várom a folytatást. :)

    Ölel, Swarley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Swarley!

      Semmi baj, örülök, hogy egyáltalán olvasod a történetem. :) Örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet, igyekszem minél több titokra fényt deríteni, de egyelőre még nem árulok el többet Laycie képességeiről. Jamie reakcióját nehezen tudtam megírni, de végül arra jutottam, hogy mivel alapjába véve is laza és könnyed a természete, valahogy így fogadja a dolgot. A folytatás jövő héten érkezik! :) Köszönöm, hogy írtál!

      Puszi, Arika

      Törlés
  3. Drága Arika!

    Hajaj, te mindig akkor raksz fel új fejezeteket, mikor készen állnék megírni a hozzájuk tartozó kritikát! Ejnye!
    Komolyabbra fordítva a szót, sajnálom, hogy ismételten halogattam a kritikád megírását, DE ezen a szerdai napon itt vagyok, hogy végre kifejtsem a véleményem. (((Végre)))
    Szóvaaal. Ezúttal is remekeltél, minden elismerésem, de tényleg, ám...ez a rész egy kicsit úgy hatott, mintha elsietnéd a dolgokat. Én nem mondtam volna el ilyen hamar azt, hogy milyen "szupererőm" van, ami ismét úgy hatott, mintha csak az előző fejezetnél találtad volna ki, azaz előzmények nélkül került bele a történetbe. (holott tudom, hogy ez nem igaz). Oké, féltestvérek, és jó, hogy elmondta ezt Jamienek, de nekem olyan furán jött le ez az egész, főleg csak pár nap ismeretség után.
    Aztán itt van ez a Raven Faheen is. Kicsit fura nekem ez a lány, sőt. Nem is a homályos múltja, vagy a családi gyilkossági dolgok miatt, hanem, hogy ilyen közvetlen azokkal, akik a legjobban utálják őt. Érdekes, kiváncsi vagyok, hogy mit hozol ki belőle.
    Ami a helyesírási hibákat illeti, néhány helyen felkiáltójel helyett pontot raktál, de ez még nem akkora bűn.
    Viszont, hogy valami jót is mondjak, örülök, hogy megtudtunk valamit az aura olvasásról, kiváncsi vagyok, hogy milyen baleset érte a főhősnőt, ami miatt megkapta ezt az "áldást", meg persze arra, hogy ki is az a szomszéd adonisz.
    Remélem, megvagy vele elégedve, és nem vetted magadra a dolgokat, és hogy hamar hozod a következő részt!

    Szeretettel: Ari xx

    VálaszTörlés
  4. Kedves Ari!

    Hát, ez esetben bocsánatkéréssel tartozom neked! Nem gondoltam volna, hogy mindig akkor teszek fel új fejezetet, amikor elszánod magad a kritikaírásra. Elnézést kérek, drága! :) Igazából magam sem voltam teljesen megelégedve ezzel a fejezettel, de mivel nem akartam halogatni a feltevését, ez lett belőle...... Igyekszem az ilyen gyors eseményközlést lelassítani, a hirtelen váltásoktól megszabadulni. Örülök, hogy rávilágítod a figyelmemet az ilyen apróságokra, hiszen az észrevételekből tanul az ember. :) Tehát, egyáltalán nem vettem magamra egy-egy negatívumot, hiszen belül én is hasonlót érzek.
    Mindenesetre nagyon boldoggá tettél azzal, hogy végre írtál. Bár tudtam - a levelezgetéseink során -, hogy elnyerte a tetszésedet a Jeges Érintés, mégis jól esett olvasni az elismerő szavaidat. De tényleg. A pontokat, amint lesz időm, átírom felkiáltó jelekre. Köszi, hogy figyelmeztettél! Meg vagyok teljesen elégedve, a folytatás pénteken érkezik! Korábban megírtam, de még át kell néznem, hátha elkél benne néhány változtatás.

    Puszi, Arika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ari!

      Azt még elfelejtettem mondani, hogy én is írtam neked az új fejezetedhez véleményt. Mivel még nem reagálnál rá, gondoltam, hátha nem vetted észre. :) E-mailt is küldtem egy hete.

      Puszi, Arika

      Törlés
  5. Drága Arika!

    Jobbnál-jobb fejezetekkel állsz elő, de még így is észrevettem egy-két dolgot, amit szeretnék is részletezni neked!
    Először az szúrt szemet, hogy Laycie ilyen hamar elmondta bátyjának, hogy a baleset óta lett egy különleges képessége. Úgy gondolom, egy kicsit túlságosan is hamar leplezte le. Amikor olvastam, felvetődött bennem pár kérdés, mint például: "Laycie ilyen hamar megbízik a testvérében? Nem gondol arra, ha elmondja neki, akkor vissza is élhet a bizalmával később? Miért nem mondta el az új barátnőinek?" Bízom benne, hogy később némelyik kérdésemre azért találok majd egy-egy választ.
    A másik észrevételem pedig megint a szóismétlés lenne. Azt pedig ott vettem észre, ahol éppen az aurát részletezted. Szépen megfogalmaztad azt a részt, de pár kötőszót lehetett volna még belerakni. Mindezek ellenére tényleg jó lett.
    Hogy valami jót is mondjak már, tetszett, hogy megint említés szintjén hoztad csak fel a motorost, aki majdnem elütötte őt. Na meg a fejezet vége szerintem nagyon jóra sikeredett. Tetszett, hogy nem részletezted a "miért" kérdést. Felcsigázza az olvasót, csakúgy mint engem.

    Puszi, Alice.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Alice!

      Ismét örülök az építő jellegű kritikádnak. Ami Laycie elhamarkodott "beavatlak a titkomba" dolgot illeti, való igaz, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet feltétel nélkül bízni a féltestvérünkben, de a lány már egy ideje ki akarta adni magából ezt, és Jamie volt a megfelelő személy. A motoros srác kilétére - ha jól emlékszem - vagy a következő vagy a nyolcadik fejezetben derül fény, tehát hamarosan megtudod, ki is a titokzatos idegen valójából. :)
      Egyáltalán nem vettem magamra, hogy mondtál negatívumokat is, hiszen mindenki hibázik, nem lehet valaki tökéletes. A szóismétlésekre igyekszem jobban odafigyelni! Köszi, hogy nyomot hagytál magad után!

      Puszi, Arika

      Törlés